Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Kónya Péter: A felső-magyarországi szabad királyi városok a kuruc országgyűléseken

KÓNYA PÉTER A hat felső-magyarországi szabad királyi város azonban nem csak gazdasági vagy politikai téren szenvedett súlyos károkat. Ugyanúgy fontos maradt számukra a vallási kérdés is. Bár a harminc évig tartó rekatolizálás ott is nagy sikereket aratott, amelyeknek folytán a vagyonosabb, a tanácsban szerepelő polgárok többször áttértek és a városokba nagyszámú katolikus parasztság költözött be, a lakosság nagyobb része még mindig protestáns, ül. á. h. evangélikus vallású maradt. Az utolsó felkelés után, pontosabban 1687 elején az összes evangélikus templomokat, iskolákat és parókiákat ismét elkobozták és a protestánsok a soproni és a pozsonyi törvénycikkek (1681- és 1687-ből) értelmében csak a külvárosokban kaptak helyet templomok és iskolák építésére.

5 így épültek fából a külvárosi templomok Késmárkon, Bártfán, Kisszebenben, Lőcsén, rendszerint más faházakkal együtt, amelyek parókiaként és iskolaként szolgáltak. Sőt Eperjesen, mindhárom templom és a híres Kollégium elkobzása után az evangélikus többségnek (tiltakozásai és a Thököly-felkelés alatti magatartása miatt) ez a lehetőség is megtagadtatott és így a vallásszabadság ebben a városban a soproni cikkelyek ellenére fel volt függesztve. A többi városban is folytatódott a protestáns lakosság diszkriminálása, a lelkészek üldözése s más evangélikusság elleni erőszakoskodások, mint pl. Bártfán, ahol a 17. század végén a szabad vallásgyakorlat a külvárosi fatemplom elégetésével véget ért.

6 így a hat felső-magyarországi szabad királyi város lakossága II. Rákóczi Ferenctől elsősorban a szabad protestáns vallásgyakorlat visszaállítását várta, a templomok és iskolák visszaadásával, továbbá az elkobzott vagyon visszaadását, a szabad önkormányzat helyreállítását és nem utolsósorban a gazdaság felelevenítését és az adóteher enyhítését. Természetesen ilyen követelésekkel vagy inkább elvárásokkal küldték követeiket a kuruc országgyűlésekre is. A hat város nem egy időben került a kurucok kezébe. Amíg Kisszeben, Bártfa, Késmárk és Lőcse már 1703 ősszén megnyitotta kapuit a felkelő hadseregnek, Kassán és Eperjesen a császári helyőrség 1704 decemberéig ellenállt a szisztematikus ostromlásnak/így 1705 elején már mind a hat város a szabadságharc táborában volt, és ezt a változást örömmel fogadta a lakosság nagy többsége. Meg kell azonban mondani, hogy a fejedelem nem teljesen teljesítette a városok reményeit. Lehetővé tette ugyan a szabad választásokat, amelyek során többnyire vegyes felekezetű, evangélikus többségű városi tanácsokat hozták létre, sőt, egy ideig meg is szüntette az adózást, a porciószedést és a katonaság ellátását (különösen a szegényebb városokban, Bártfán és Kisszebenben) és rossz gazdasági helyzetükön is igyekezett némileg segíteni a szőlők s más azelőtt elkobzott ingatlanok visszaváltásával vagy mint pl. Eperjesen, ahol az ostrom alatt veretett szükség rézpénzt ezüst pénzbe váltotta be.

8 A vallási ügyekben azonban sokáig nem volt hajlandó jelentősebb változásokra. Megengedte ugyan az evangélikus (Kassán és Eperjesen református is) lelkészek visszatérését és a szabad vallásgyakorlatokat, az istentiszteleteket azonban csak a magánházakban vagy vendéglőkben tarthatták. Az egyházi épületek közül csak az Eperjesi Kollégium és a kassai Szent Erzsébet-székesegyház került vissza az eredeti tulajdonosához. A városokban 5 SA Presov, Pobocka Presov, Knihy 2773: Instructio Leopoldi, 1686, november 19. 6 Á. h. evangélikus gyülekezeti levéltár Bártfa, Protocollum pastorale vetustior, 117. 7 KÓNYA, 2004b. 28-43. 8 SA Presov, Pobocka Presov, 1700-1709, B-12: Keczer Sándor igazolása, 1705. 112