Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Mezey Barna: Törvényalkotás Rákóczi országgyűléséein, különös tekintettel a szécsényi országgyűlésre

TÖRVÉNYALKOTÁS II. RÁKÓCZI FERENC ORSZÁGGYŰLÉSEIN Ami magát a jogforrások rendszerét illeti, az - mint már említettük - a szabadságharc idején teljesen kialakulatlan, mondhatni zavaros képet mutatott. A jogforrások között a törvény elsőbbségét ugyanakkor a fejedelem nemcsak elismerte, hanem azoknak megtartását önmagára nézve is kötelezőnek tartotta. „Az Szabad Országok és azokban lévő minden Rendek elevenítő lelkérűl, a Törvényekrűl" elmélkedve megállapította Rákóczi: „ezeknek igazgatása alá a Szabad országokat kormányzó királyok és Fejedelmek is vannak vettetve". A szabadságharc diétáinak a törvényeken kívül volt olyan, jobbára ügyrendi tartalmú jogalkotási terméke is, amelyet mi a továbbiakban - jobb híján - országgyűlési határozatoknak nevezünk; a korabeli szóhasználat ezeket többnyire végzésnek mondja. E téren azonban zavart okozhat az, hogy a naplóírók számos esetben a törvénnyé vált országgyűlési végzéseket is így nevezik. Ezért jobbnak látjuk a jogi terminológiában elfogadott „határozat" szót használni; ezen a fogalmon a diéták által hozott olyan döntéseket értjük, amelyek nem váltak törvénnyé, nem nyertek szentesítést. Tartalmuk szerint nagyrészt mint már jeleztük - ügyrendi jellegűek, pl. a gyűlés hatáskörére vonatkozó „végzés", kisebb részük érdemi határozat, amelynek zöme formátlan döntés. Létrejöttükről, minthogy külön nem hirdették ki ezeket, az országgyűlésen résztvevőkön kívül, a jogalkalmazó szervek általában a követi jelentésekből, diariumokból szerezhettek tudomást. Némelykor azonban törvények is hivatkoztak ilyen végzésekre. Az esetek kisebb részében az országgyűlési határozat egyéb jogszabályban - főként a fejedelem pátenseiben - öltött testet. Több alkalommal előfordult, hogy a gyűlés döntését a fejedelem még aznap végleges formába öntötte és rendeletként küldte szét az érintett szerveknek. A szabadságharc ideje alatt a különböző jogszabályok létrehozásának mikéntjéről egyetlen jogforrás sem rendelkezett. A törvényekkel kapcsolatosan a szécsényi diéta végzése nyomán („szintén úgy tractáltassanak") közvetve lehet következtetni arra, hogy lényegileg tovább éltek a törvényalkotásra vonatkozó régi szabályok és szokások. Rákóczi diétájának lefolyása azonban valójában kevésbé volt keretek közé szorítva, mint a Habsburg-Magyarországon az 1608 (k.u.):l. te. által szabályozott rendi tanácskozásoké. Érvényesültek az 1563:33. törvénycikk rendelkezései,

40 s a törvénykezdeményezés terén kialakult szokásjogi gyakorlat: mind a fejedelem, mind a rendek terjeszthettek elő javaslatot, kezdeményezhettek törvényt. A törvényjavaslatok előkészítésére a fejedelem és környezete nagy gondot fordított. Mind a fejedelmi előterjesztések általános, mind az egyes javaslatok bővebb, részletes indoklása alapos munkával készült, amelyet felmérések és tudakozódások előztek meg. Az előzetes állásfoglaláshoz, majd a javaslat kimunkálásához szükséges információk részint tudatosan kiépített, megszervezett, részint pedig spontán csatornákon jutottak el a fejedelemhez és a környezetében munkálkodó jogászokhoz. Az információforrások részletes elemzése megérne egy önálló tanulmányt: vajon milyen szerepe volt a prepozíciók kialakításában a fejedelem személyes tapasztalatainak, leveleinek, valamint a fő információs bázisnak, az „alulról" indult, a nép, a vitézlő rend kéréseit-követeléseit tar„a császári szent felség az ország hű karait és rendéit kegyelmesen arra figyelmeztette, hogy ha az Ő felsége előterjesztésében foglalt cikkelyeken kívül, még egyebet is találnának olyant, a mi az ország közjavára, ennek nyugalmára és védelmére tartozik, affelöl is tanácskozzanak". 106