Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)
Mezey Barna: Törvényalkotás Rákóczi országgyűléséein, különös tekintettel a szécsényi országgyűlésre
MEZEY BARNA egymásnak ellentmondó jogszabályokat. Az új jogforrások között a törvénnyel elsőként csupán 1705-ben, a szécsényi diéta idején találkozunk. Rákóczi a conventus törvényalkotó hatáskörét meg sem kérdőjelezte, sőt éppen ezt tartotta legfontosabb sajátosságának. Ebből a szempontból a fejedelem a gyűlések két típusa között különböztetett: a conventust és a consultatiot definiálta. 38 A kettő közötti fő eltérést nem a résztvevők összetételében látta, hanem hogy a consultatio alkalmával „se articulust nem formálhatni, se amazok ellen ... semmitsem statuálhat", a gyűlés. Jelentős problémaként vetődött fel ekkor nem csupán - mint a hatásköri viták kapcsán nyilvánvalóvá lett - a törvényalkotás joga, hanem az új, valamint a szabadságharc előtt alkotott törvények viszonya. A „Recrudescunt..." szerint a szabadságharc megindításának egyik fő indoka „mint mindenkor másszor is volt az illy nagy és sok indulásokban, hazánk törvényeinek megmondhatatlan rontsolása, szaggatása ..." A „Keresztény világ minden Fejedelmeinek és Respublicáinak" szóló kiáltvány 21 bekezdésben sorolta fel a Habsburg-uralkodóház és államapparátus törvénysértéseit. Ebből is nyilvánvaló, hogy mind Rákóczi, mind a harc többi vezetői természetesnek tartották, sőt a háború egyik céljaként jelölték meg Magyarország addigi törvényeinek, legalábbis ezek legnagyobb részének további hatályban tartását. Arra vonatkozóan, hogy milyen legyen a régi és az újonnan meghozott articulusok közötti viszony, Rákóczi diétájának egyetlen törvénycikke sem tartalmazott rendelkezést. A feudális jogalkotás és jogalkalmazás ennek általában nem is tulajdonított különösebb jelentőséget, hiszen a Corpus Juris is számos egymással ellentétes törvényi rendelkezést foglalt magában. A tárgyalt korszakban azonban a fenti probléma súlyát megnövelte a szabadságharcot közvetlenül megelőző, Lipót-féle abszolutisztikus uralom alatti „irányított" törvényhozás, amelynek során a rendi előjogokat, illetve az ország önállóságát sértő és csorbító cikkelyek kerültek a törvények közé. Ezek a fejedelem közjogi álláspontja szerint alkotmányellenesen, törvénysértő módon jöttek létre, ezért nem létezőnek, semmisnek tekintendők. Hatályon kívül helyezésükről azonban Rákóczi országgyűlései kifejezetten nem rendelkeztek. Voltak egyéb olyan törvények is, amelyek - noha a szabadságharc érdekeivel nem egyeztek - formailag hatályban maradtak, a kuruc hatóságok azonban egyszerűen figyelmen kívül hagyták azokat, nem vettek róluk tudomást. Ilyen volt például az országgyűlés szervezetére és összetételére vonatkozó articulus. 39 A szabadságharc első országgyűlésén, Szécsényben 19 articulust fogadtak el. Ezekben a többi között - mint ismeretes - kimondották a magyarországi státusok és rendek szövetkezését, a konföderációt, megállapították a vezérlő fejedelemmé választott Rákóczi Ferenc jogállását és hatáskörét, a fejedelem mellé új összetételű tanácsot hoztak létre: a Szenátust stb. E nagyjelentőségű articulusokat történészeink olykor úgy emlegetik, mint a szabadságharc államának „alkotmányát", „alaptörvényét"; ez a megjelölés természetesen nem a jogi terminológiának megfelelő fogalmat fedi, csupán a cikkelyek kiemelkedő fontosságát hangsúlyozza. Rákóczi Bercsényinek 1708. október 16., Károly. AR I/II. 335. 1608 (k.u.): 1. te. 105
