Rákóczi állama Európában. Szécsény, 2005 szept.15-17. (Discussiones Neogradienses 9. - konferencia kötet. Salgótarján, 2006)

Mezey Barna: Törvényalkotás Rákóczi országgyűléséein, különös tekintettel a szécsényi országgyűlésre

TÖRVÉNYALKOTÁS IL RÁKÓCZI FERENC ORSZÁGGYŰLÉSEIN Ekkor a „kormányzópárt" és a mágnások között még nem volt jelentős nézeteltérés. Ezért a kérdésben képviselt álláspontok mögött még feltehetően nem érdemi ellentétek húzódtak meg. A diétát tagadó álláspont a békekötést támogató főrendi csoport szempontjait fejezte ki: a megbékélés útját nyitva tartani kívánó törekvések megnyilvánulása volt. Egy ilyen határozat nem elégíthette ki a fejedelem s körének jóval radikálisabb elképzeléseit (pl. az interregnum kimondásának, a királyválasztásnak határozottan megfogalmazódó tervét). Nem igazolta továbbá a kuruc politikai vezetésnek a korábbiakban már kifejtett álláspontját, miszerint a szabadságharc állama a Szent István óta létező magyar állam utóda, folytatása. A diétát negáló döntés akadályozta volna a hatékony államszervező munkát is, hiszen gyűlés tartása törvényalkotói hatáskör nélkül, az országos viszonyok átfogó, alapvető rendezésének joga nélkül értelmetlen, s fölösleges lett volna. Az alternatívák közötti választás további közjogi problémát is fölvetett. Ha a szabadságharc conventusai nem nyilvánítják magukat országgyűléseknek, ezzel elismerik a Habsburgok által összehívható diaeta törvényességét, illetékességét és hatáskörét a magyarországi ügyek intézésében. Tudomásul veszik egy magasabb rendű állami szerv létét és felsőbbségét a szabadságharc gyűlése fölött. így élesen szembekerültek volna a két esztendő fejedelmi jogalkotása során született jogszabályok az ország törvényeivel, hiszen a fejedelem „elhatározásait nem emelheti törvényes szintre a közhatalom".

34 A vita végső kicsengése azonban, határozott központi törekvések eredményeként Rákóczi és tanácsadói számára kedvező volt. Kajali Pál, a Hont megyei alispán, a központi hatalmat képviselő csoport tagja áthidaló megoldási javaslatot terjesztett elő. A „Dolgoknak oly megtartása, állandósága s erőssége legyen", mint az országgyűlésen. A törvényes formát nem nyert végzésben a jelenlevő rendek Rákóczi ösztönzésére megállapították azt is, hogy ez a gyűlés ugyanolyan hatáskörrel bír, mint a „rendes" diaeta „ugyanúgy" bonyolítják a tanácskozásokat, az adminisztráció is megegyezzen, s végül „minden törvényes igazságok ezen gyűlésben szintén, úgy tractáltassanak sőt actualiter administráltassanak, mintegy egész Ország-gyűlésben".

36 Ily módon, bár nevében nem azonosították a „gyűlést" a „diétával", gyakorlatilag nem mutatkoztak a hatásköri kérdésben lényeges tartalmi különbségek. (Ennek egyik formai vonatkozása, hogy a gyűlést latinul azonosképpen titulálták, mint Lipót törvényalkotó országgyűléseit: conventusoknak).

37 Ezzel a döntéssel tehát a rendek a szécsényi conventust, a szabadságharc országgyűlését azonos hatáskörűnek nyilvánították a rendi Magyarország országgyűlésével. A Rákóczi-szabadságharc idején, az előző évtizedekhez képest jelentősen növekedett a jogalkotó tevékenység. Megkövetelte ezt az új viszonyok megszilárdításának igénye, szükségessége. A fejedelem, az országgyűlések s az államapparátus újonnan életre hívott szervei sorra bocsátották ki a különböző szintű és jellegű, tartalmukban olykor R. VÁRKONYI: Rendhagyó országgyűlés 22. Szécsényi napló 1705. szeptember 16. Memóriáié és Acta Conventus Szécséniáni, szeptember 16. Emlékiratok, 364. Csécsi János naplója 1705. szeptember 16. In: Rákóczi Tükör, 1973. II. 144. Vö. 1687. évi törvénycikkek bevezető szakaszát; az országgyűlés etaevezése: Conventus Generalis. 104