Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919

HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK Az utókor hálátlan: értékel, újraértékel, átértékel. De a tények makacs dolgok és nem változnak utólag. Nézzük tehát a tényeket! A Vörös Újság 1919. augusztus 3-i számában jelent meg a Peidl Gyula vezetésével létrejött szakszervezeti kormány augusztus 1-én kelt és „Magyarország népéhez" intézett felhívása, amelyben a következők olvashatók: „Az antant hatalmai ultimátumot intéztek hozzánk. Követelték, hogy a tanácsrendszer alapján álló kormány helyét más kormány váltsa föl. Ehhez a feltételhez fűzték a béketárgyalások megkezdését. A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság kormánya úgy látta, hogy ez idő szerint az antant hatalmaival szemben a szívós ellenállás csak haszontalan vérontáshoz vezetne. Ezért letette megbízatását. Az új kormány ... célja a rend fönntartása, és az antanttal való tárgyalások megkezdése. Kishitűségre nincs okunk. Erősen tartjuk a Tisza-frontot. Itthon is fegyelmezett kitartásra van szükség. Az új kormány ...meg akarja föltétlenül óvni Magyarország népét a fehérterror pusztításának és a csőcselék rombolásának rémétől. Magyarország népét csak a rend, csak a fegyelem mentheti meg a pusztulástól." A másik újsághír a Hétfői Újság 1919. augusztus 4-i számából való, a cikk tárgyalja Romanelli alezredes, a budapesti olasz misszió vezetője Párizsba küldött jelentését a magyarországi helyzetről és Clemenceau-nak a békekonferencia nevében küldött válaszát. A Párizsban augusztus 2-án kelt távirat szövegéből néhány gondolat: „A szövetségesek tanácsa úgy véli, hogy nem avatkozik be a magyar köztársaság belpolitikájába... A szövetséges társult hatalmak és Magyarország közötti viszony elismert bázisául egyedül a következők szolgálnak: 1. Az 1918. november 13-i fegyverszüneti szerződés, melynek feltételeit, különösen azokat, melyek a hadsereg leszerelésére vonatkoznak, az új magyar kormánynak tiszteletben kell tartania. 2. A békekonferenciának június 13-án kelt közlése annak a vonalnak a megállapítására vonatkozólag, amelyen a magyar csapatoknak a csehszlovák és román határok mentén maradniok kell. 3. A szövetségesek tanácsa mindössze azt fogja kívánni a román kormánytól, hogy csapatait azon a vonalon állítsa meg, melyet jelenleg a magyar hadsereg részéről szenvedett támadás következtében elfoglalnak, és mindaddig nem fogja kérni arra, hogy visszavonja őket a június 13-án megállapított vonalra, míg az új budapesti kormány alá nem vetette magát mindenben a fegyverszüneti szerződés pontjainak. A szövetséges és társult hatalmak várják az új magyar kormány cselekedeteit. Remélik, hogy egy olyan kormánynak a hivatalba lépése, mely kötelezettségeit teljesíti és a magyar népet képviseli, siettetni fogja a béke és a rendes gazdasági összeköttetések helyreállításának pillanatát." Ez volt Párizsban a vélemény, de mást gondolt a román hadvezetés, és semmibe véve a konferencia határozatát - és megnyervén az új hadügyminiszter, Haubrich támogatását - augusztus 3-án, vasárnap este megközelítették Budapest határát, augusztus 4-én pedig egy román hadosztály bevonult a magyar fővárosba, két továbbit pedig a környéken helyeztek el. Hónapok diplomáciai munkája után 1919. november 14-16-án vonultak 39