Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)
Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919
HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK A Forradalmi Kormányzótanács válaszában rámutatott, hogy a Magyar Tanácsköztársaság jogos önvédelmet folytat az intervenciós szlovák csapatok ellen - és az egész arcvonalon folytatódott a harci tevékenység. A heves harcok során június 10-én pedig az 1. hadosztály elérte Bártfát - ezzel tizenegy nap elteltével a Vörös Hadsereg csapatai több, mint 150 km-re hatoltak be a csehszlovák front területére, felszabadítva Észak Magyarország és Kelet - Szlovákia jelentős részét. Június 9-én a Hadseregparancsnokság módosította a hadjárat további tervét. A további hadműveletekre vonatkozó parancs szerint „...Az általános helyzet megköveteli, hogy mielőtt a hadsereg zöme a Tiszán átkelve a román haderők ellen fordulna, a cseh hadsereggel hosszú időre leszámoljon. Ennek folytán a Hadseregparancsnokság elhatározta, hogy a Dunától északra egy nagyobb erőcsoportot von össze, és ezzel nyugati irányban támadólag lép fel, míg a Hernád és a Felső - Vág völgybe jelenleg visszavonuló erőket csakis megfigyeli és egy csoportnak Ruttka felé való előretolása által a Vág völgyének kiürítését kierőszakolja... A tokaji átkelésre vonatkozó előkészületeket folytatja." 20 A Hadseregparancsnokság a hadművelet végrehajtására létrehozta az V. hadtestet, kötelékében a 3., 4. és 8. hadosztályokat és megkezdte felkészítésüket. A Hadseregparancsnokság azt tervezte, hogy a csapatok június 14-ig elfoglalják felvonulási körleteiket és az előnyomulást június 15-én megkezdik. Ugyanakkor Stromfeld a III. hadtest feladatául a Tisza mentén a román csapatok esetleges átkelésének megakadályozását, illetve Kassától északra és északnyugatra a csehszlovák csapatok üldözését jelölte meg. Az I. hadtestet pedig utasította a Tisza-vonal biztosítására és egy esetleges déli támadás viszszavetésére. A csehszlovák hadvezetés nem nézte tétlenül a Vörös Hadsereg előkészületeit, hanem - kihasználva az arcvonal átmeneti szilárdságát - nyugati és keleti hadseregcsoportjával nagyszabású ellentámadást készített elő. A június 13-án megindult ellenoffenzíva, bár elért bizonyos eredményeket (Zólyom, Tiszolc, Rozsnyó, Léva, Érsekújvár térségében), fő célját: Eperjes visszafoglalását és a Vörös Hadsereg csapatainak általános visszavetését azonban nem érte el, sőt a június 23-ig folytatott harcok során elvesztek kezdeti eredményei is. A Vörös Hadsereg ezen újabb sikerei között döntő jelentősége volt egy politikai eseménynek. A Vörös Hadsereg felszabadító harca lehetővé tette, hogy június 16-án Eperjesen kikiáltsák a Szlovák Tanácsköztársaságot. Június 13-án Clemenceau újabb, ultimátumjellegú jegyzéket intézett a Forradalmi Kormányzótanácshoz. Ebben megjelölte a békekonferencia által véglegesként kijelölt határokat és követelte, hogy a Vörös Hadsereg négy napon belül vonuljon vissza e határok mögé - és ígéretet tett, hogy a visszavonulás után a román csapatok haladéktalanul kiürítik a Tiszántúlt. A jegyzék körül - mint ismeretes - igen éles vita alakult ki a proletárdiktatúra vezetői között. A jegyzéket a párt újonnan megválasztott vezetősége június 15-én tárgyalta, és nagy többséggel elfogadása mellett döntött. Az ebben az időben ülésező Tanácsok Országos Gyűlése június 19-én tárgyalta a külpolitikai kérdéseket és a Clemenceau jegyzéHL MTKVHP 54/10-202. lt-i j. 36
