Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919

HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK zetői számára. Biztosnak látszott, hogy a keleti arcvonalon rövid időn belül nem fenyeget támadás. Annál is inkább, mivel a román csapatok egy részét lekötötte az ukrán Vörös Hadsereg Dnyeszter menti frontvonalon megindult támadása, másrészt a Tisza vonalán álló román csapatok utánpótlása nem volt kellőképpen biztosítva. így a keleti arcvonalon átmenetileg stabilizálódott a helyzet. Megvolt tehát a lehetőség, hogy a csehszlovák csapatok támadása ellen a Vörös Hadsereg minél nagyobb erőit összpontosítsák. Az északi arcvonalon különösen kritikus volt a helyzet Salgótarján környékén. Miskolc elfoglalásával egyidoben - május 2-án - a cseh csapatok támadást intéztek Salgótarján térségében és megközelítették a várost. Salgótarján felé, valamint Nagyszécsény és Balassagyarmat irányában a II. csehszlovák dandár megközelítőleg 7 ezer főt számláló erői támadtak. A dandár fő ereje 4 zászlóalj és 2 üteg - Fülek és Rapp között Salgótarján felé nyomult előre. A csehszlovák csapatokkal szemben a Vörös Hadseregnek csak gyenge erőt képviselő egységei állottak. A Simányi - Domaháza - Pétervására vonaltól nyugatra az Ipoly tokolatáig a 3. hadosztály egységei álbttak. Salgótarján védelme a Salgótarjáni dandár (élén Radváner parancsnok) feladata volt. Ez a csoport május első napjaiban csak 3 zászlóaljjal és 1 üteggel rendelkezett. Ezek a régi hadrendi számú 53. vadászezred egységei voltak és a zászlóaljkeretek feltöltöttsége nagyon gyenge volt.

u Ennyi erővel kellett a csoportnak a több, mint 50 km széles arcvonal védelmét ellátnia. Az ellenség meg-megújuló támadását váltakozó szerencsével fogadták a csoport egységei. A védelem megerősítése érdekében Salgótarjánban - mint fentebb erről írtunk - lázas ütemben folyt a bányászokból és a helybeli gyárak munkásaiból felállított munkásszázadok szervezése. A dandárparancsnokság május 3-i 7.30-kor leadott távirata már azt a tényt közli, hogy „....a füleki csoport ...fővédelmi vonalában ...a salgótarjáni munkászászlóalj részei már fel vannak állítva. " A május 6-i (1.30') helyzetjelentés ezt tartalmazza : „...A munkásokból eddig két gyalogszázad alakult és egy műszaki század, amelyek kint vannak a vonalban, ma estig állítólag még két munkásszázad fog megalakulni." A munkásalakulatok a várostól északra védelemre rendezkedtek be. A felfegyverzett munkások csatasorba állítása komoly gondot okozott a csehszlovák dandárparancsnokságnak: ,A II. zászlóalj jelenti: ...a lapújtői munkások fel vannak fegyverezve és el vannak látva dinamittal.. .A salgótarjáni munkások szintén felfegyverkeztek, és beásták magukat a város előtt... A lapújtői és salgótarjáni munkások szavukat adták, hogy utolsó csepp vérükig harcolni fognak. Mindenütt kis osztagok alakulnak, amelyeknek az a feladata, hogy csapataink hátában megrongálják a vasúti vonalakat, megszakítsák a telefonösszeköttetést " - olvasható a dandárparancsnokság jelentésében.

14 13 A május 6-i hadrend szerint a 3 zászlóalj létszáma 1.700 fő körül volt. HL MTK 67/1. lt-i j. 14 Idézi a Hetes Tibor szerkesztésében megjelent A magyar Vörös Hadsereg 1919. című dokumentum kötet előszavában Liptai Ervin. Kossuth Könyvkiadó Bp. 1959. 33-34.0. 29