Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Szijj Jolán: Salgótarján, 1919

HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK A Hadseregparancsnokság is tett intézkedéseket a Salgótarjánt védő csapatok megerősítésére, hiszen egyértelmű volt, hogy az ország egyik legjelentősebb bányavárosának és szénmedencéjének megvédése létfontosságú a Tanácsköztársaság számára. Május 5-től 2 tüzérüteg és a 8. páncélvonat érkezett a csoport megerősítésére, és parancsot kapott a 6. hadosztály, hogy a Hatvanba beérkező I. zászlóalját haladéktalanul küldje Salgótarjánba. A salgótarjáni csoport egységei a május 2-től május 9-ig tartó időszakban érzékeny veszteséget szenvedtek, és az ellenség északról körülzárta Salgótarjánt. így a Hadseregparancsnokság legfontosabb feladatának tartotta a védelmi vonal további megerősítését, és e célból a 6. hadosztályt Salgótarján térségébe rendelte. A 6. hadosztály - parancsnoka, Rab Ákos és vezérkari főnöke, Bengyel Gyula vezetésével - május 7-én vette át a parancsnokságot valamennyi Salgótarján környéki katonai egység felett és megkezdték az ellenség megállítására és visszaszorítására teendő hadművelet előkészítését. A salgótarjáni dandár parancsnokságát Köller volt alezredes vette át, a vezérkari főnök Folkusházy Lajos lett. A hadosztály május 8-án kezdte meg csapatai átcsoportosítását Salgótarján térségébe. A salgótarjáni dandár egységei - megnövékedett erejük tudatában újabb és újabb vállalkozásokba kezdtek. Mintegy a tervezett hadművelet nyitányaként az 53. ezred II. zászlóalja május 10-én reggel elfoglalta a Karancs 727 magaslati pontot, és a csehek északi irányba menekülésszerűen visszavonultak. A nagyfontosságú magaslat elfoglalása kedvező helyzetet teremtett a 6. hadosztály május 10-én megindult eltenlamadásához. A május 1011-iki harcokban sikerült Salgótarján felmentése és a hadosztály előnyomult Fülek - Feled irányába. A Salgótarjánt védő csapatok ellentámadásának sikere nagymértékben a salgótarjáni tüzérség eredményes tevékenységének köszönhető. A harcokban résztvevő 2., 6. és 8. páncélvonat szerepe is említést érdemel Az ellentámadás sikerrel járt. A hadosztály csapatai előtt megnyílt az út Losonc és Rimaszombat felé. A további sikereket azonban megakadályozta egy váratlan fordulat. Május 10-én elterjedt a hír, hogy a francia csapatok délről nagyszabású támadást készülnek indítani az ország ellen. Ez arra késztette Stromfeldet, hogy a Duna - Tisza közére összevonja a Vörös Hadsereg legütőképesebb erőit. Parancsot kapott a 6. hadosztály is, hogy szüntesse be az előnyomulást és vonuljon Kecskemétre. Ez az intézkedés nagymértékben visszavetette a Salgótarján környéki hadműveleteket. Annál is inkább, mert a csehszlovák csapatok, észrevéve, hogy a 6. hadosztály nem üldözi őket, megálltak és beásták magukat. A Salgótarján felmentése utáni „nyugalmi" helyzetet a korábban csak részlegesen kiképzett munkásalakulatok további megerősítésére szerették volna felhasználni. Május 12-től „...az acélgyári és üveggyári munkásszázadokat... Salgótarján nagyállomáson hadosztálytartalékként" vonták össze a 6. hadosztály parancsára. Ezt erősítette meg május 16-án a 80. dandárparancsnokság parancsa is: „A munkászászlóalj a 80. dandár kötelékébe lép és egyenlőre Salgótarjánban lesz elhelyezve. " Az ezt követő napok irataiból érdekes helyzet rajzolódik ki. 30