Honvédő Város. Salgótarján, 2004. szeptember 23. (Discussiones Neogradienses 8. - konferencia kötet. Salgótarján, 2005)

Előadások - Szvircsek Ferenc: Salgótarján a 19–20. század fordulóján

HONVÉDŐ VÁROS ELŐADÁSOK SALGÓTARJÁN A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN SZVIRCSEK FERENC Magyarország második legerősebb iparvidékének, a Zólyom-Gömör-Szepes-Liptó és Nógrád vármegyék alkotta régióban található, összefüggő bánya- és iparvidék számított a 19. században. A nagyipari termelés fejlődésének elindulásában meghatározó szereppel bírt az elenyésző jelentőségű magyar befektetők mellett az osztrák, német és az angol tőke. Vármegyénk a természeti adottságokon túl rendelkezett olyan vasútvonallal - PestSalgótarján-Zsolna-Ruttka- amelyen ipari bázist lehetett kiépíteni. A fellendülés fő pilléreit a barnaszénbányászat, a vas-, üveg-, agyag- és textilipar jelentette. Az ipari fejlődés hatására a kereskedelem és a vállalkozók üzleti tevékenysége nyomán a hitelélet is megélénkült. Takarékpénztárak, népbankok sora alakult Nógrád megyében is. A nagyipar fejlődésével párhuzamosan módosult az iparterületek lakosságának nemzetiségi képe, társadalmi szerkezete, mert tömegesen jelentek meg időszaki és végleges munkára az északi vérmegyék mellett a Monarchia államainak a polgárai is. Salgótarjánt a 19. század közepén érte el az ipari fejlődés tájat és a benne élő embert formáló hatása. A jelentéktelen kis palóc falu a szerves fejlődés útjára lépett, igazából akkor kezdett kialakulni, amikor megtelepedett a bányavállalat és a vasfinomító őse, majd a 19. század végén további két vállalat. Ezek az iparvállalatok néhány évtized alatt átalakították a falu képét, és a hagyományos társadalmi szerkezetét. Az üzemi telepek elvei, stílusa, szerkezete s vele együtt településképe más volt, a kezdeti időszakban nem forrtak, nem forrhattak egységes egésszé a községgel. A hosszú, szűk völgybe szorult település a déli, művelhetőbb terek felé húzódott. Az újonnan letelepedett vállalatok a terméketlenebb, északi részek felé fordultak, s gyors fejlődésük nyomán már a kies mellékvölgyeket is betöltötték eddik még nem látott füstölgő kéményekkel, salakhegyekkel és furcsa formájú, sajátos kolónia épületeikkel. A falu északról és délről a lassan kialakuló ipartelepek foglya lett, hosszú időre meghatározva terjeszkedésének lehetőségét. A barnaszénbányászat és a vasgyártás teremtett Salgótarjánból nagyközséget, majd 1922-ben várost. A dualizmus egész időszakában településünkön megőrizte e két alapiparág a kizárólagos elsőségét. A barnaszénbányászatnak, a vasgyártásnak átmeneti nehézségei kihatottak ugyan az egész község életére, ám virágzásuk a falu városiasodásának is mozgató rugójává vált. A település élete tehát a legszervesebben kapcsolódott, fonódott össze az ipari üzemek fejlődésével. A barnaszénbányászat volt az első megtelepülő vállalat még az 1800-as évek közepén, mely 1873-ig egyenes irányú fejlődést mutatott. Az ekkor véget érő fellendülés időszaka után kezdetét vette a hosszantartó gazdasági válság, mely közel tíz évig tartott. A bányák technikai fejlődése azonban éppen ennek hatására gyorsult meg. Az 1870-es évek végén már újra emelkedett a termelés és 1880-ban elérte, sőt túlhaladta a gazdasá9