A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Kovács Annal: „Magyar ruha a millenniumon” – A polgári viselet Mikszáthnál

Görgey Rozáliát is felöltöztetik szakszerű aprólékossággal, divatosan, de A fekete városhoz illően: „...megjelentek a boltosok kelmével, vásznakkal, csipkékkel szalagokkal. Tanulmányos varrónők sürögnek, forognak, egyik a Rozália derekát méri, másik papírokat vagdal szét, meg összevarr, hogy majd azok szerint szabja a kelmét. Ez lesz a Wiest, ez lesz a Briestel, ebből készül a Janker, amabból a Jögpen. Libagágogáshoz hasonló zsivajjal határozták el, mivel legyen díszítve a szoknya meg a kötényke... Maga Klöster kisasszony a Zugehörből válogat, milyen gomb legyen ide, milyen Pertl oda, milyen Gürtel a derékra - divatos kisasszonyt faragtak belőle, csak a színnel volt elégedetlen, neki a kék illik és viselhet feketét." A Mikszáth regények legkedvesebb lányalakjai a korabeli divatvilág ismerői és elszánt követői, igazi divatos hölgyek, s hogy mennyire azok, ez leginkább akkor derül ki, akkor tárul fel, amikor Mikszáth - miután divatos szabók által felöltöztette - le is vetkőzteti őket. A legdivatosabb ruhaneműket viseli a glogovai pap húga, a szemérmes kis Veronka is: kibontotta elől a mellénykéjét, egyik kapocs a másik után, engedelmeskedtek a halcsontok, visszaadván a mell és derék igazi formáját, a virágos fodros rokolyácska kezdett lecsúszni - mintha a rózsabimbóról lehasadozik az irigy zöld burkolatja. Ez alatt egy másik szobában Wibra Gyuri is lefekvéshez készülődött. „Az ő levetkőzése /ne méltóztassanak megijedni/ nem lesz leírva, mert az megbotránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom is én... A szoknyához ódát lehet írni, a nadrágnak kimondhatatlan a neve. És miért? Hát isten tudja? Talán csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt." így élcelődött Mikszáth az álszemérmesség fölött, abban a korban, amikor már a női boka látványa is lázba hozta az urakat, s a Magyar Hírlap Millenniumi Albumában „nagy művésznők pici lábait" csodálhatták, persze szigorúan csak cipőtől bokáig. A Veronkáéhoz igen hasonló divatos ruhadarabokat közöttük a fűzőt, a mídernek nevezett divat-szörnyszülöttet viselte és vetette le Tóth Mari: megoldotta felső szoknyáját, s kilépett belőle, kikapcsolta a galambszín mellénykét, ekkor jutott eszébe, hogy nincs hálóreklije. Gépiesen nyomogatta össze a míderkapcsokat s lehullt a páncél, mint mikor a mákvirág kihasad a burkából. A századvég női szépségideálját, a női divat meghatározó irányát is kifejezi a virághasonlat, az öltözék hatalmas virágnak tűnik, benne a karcsú virágszár, a derék, hozzá kerek kalap, a Tóth Marit először megpillantó Noszty Feri akárha egy korabeli divat képet is szemlélhetett volna: „Könnyű selyem ruha fehér patkókkal, szalma-kalap margaréta virágokkal. No meg a dogg, aki előtte ment, kioltott nyelvvel nagy lihegve." A divatos kisasszonyok a divat központjára, Párizsra figyelnek, Veronka Bábaszéken is a híres párizsi divatdiktátor Worth nevét említi, Tóth Mari ruhái pedig egyenesen az ő divatházából kerülnek ki. Az angol származású párizsi divatkirály, többek között a turnűr feltalálója, öltöztette III. Napóleon hit83