A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Kovács Annal: „Magyar ruha a millenniumon” – A polgári viselet Mikszáthnál

vesét, s ami a magyar hatás szempontjából még fontosabb Erzsébet királynét is. Nemcsak a legnépszerűbb és legdivatosabb, de az egyik legdrágább divatszabász is volt. Tóth Mari szerény, természetes, nagy műveltséget kapott, de nem kékharisnya, s a ruháit Worthtól hozatják a szülei - állapítja még elégedetten a csatára, Mari becserkészésére készülődő Noszty família. A szép arc nagy segítség az alaknak, mint ahogy a szép alak is segítségére rohan az arcnak és mindkettőnek nagy segítség a Worth-ruha, vagyis ami ezzel összefügg a pénzesláda. A gazdagság, polgári jólét kifejezői Tóth Mari ruhái, egy adott társadalmi csoporthoz, réteghez tartozás megjelenítői. /Az Öltözködés íratlan, de szigorú szabályai szerint ezért nem viselheti szép kalapját, amikor komornájával szerepet és ruhát cserél, mert a kalap valóságos rangjelzőként árulkodna viselője társadalmi állásáról. A kalap, a legyező pl. Horváth Piroska kezében, az emlékezetes lánykérés alkalmával természetes módon hozzátartozott a jó társaságba való, középosztálybeli úrihölgy kelléktárához, de már iparos család nőtagjai sem viselhették./ Említettük már Mikszáth véleményét millenniumi beszámolói kapcsán az öltözet, a viselet korfelidéző és tipizáló funkciójáról. A regényeiben szereplők viselete sem pusztán személyes jellegű, sokkal inkább a csoporthoz tartozás ismérve, a társadalmi hovatartozás beszédes jelképe, bizonyos szerep-kellék. A fekete városban szinte az ismeretlenből lép elő egy csinos, délceg legényke, az ifjú Fabricius - szőke fürtök omlottak le a piros leffentyús nyestkalap alól, sötét zöld Wammest viselt, kockás dobin ujjakkal, testhez álló zsinórtalan nadrágot, alacsonyszárú sárga csizmát, fölötte rókával bélelt német szegszínű köpenyt - valódi szász típus, aki tipikus öltözékéhez mintegy megtalálva a megfelelően illő szereptípust, Lőcse város polgármestere lesz. A szerepváltás mindig jelmezváltással is jár, és az álöltözetek igen fontos eszközei a cselekmény bonyolításának. A hős vagy hősnő általában akkor él vele, ha nem talál, nem tud más módot élethelyzete megoldására, és szinte kivétel nélkül alacsonyabb társadalmi osztályból, lefelé választanak álszerepeket „holott - mondja Mikszáth s ezzel a társadalmi mobilitás valóságos mozgásirányát jellemzi - megfordítva szokott történni, a mesterlegény öltözik át egy reggel előkelő úrnak. Hallani ilyeneket Pestről, ahol azok a nagy traktétok vannak." Görgei János mesterlegénynek öltözve találkozhat feleségével, Noszty Feri mint vadász, Tóth Mari mint cselédlány /előkelőbben szólva komorna/ keresi a boldogságát, Buttler gróf különös házassága következtében kertészlegényként, és szerelme, Horváth Piroska, az udvari dáma, parasztgúnyába találnak alkalmat arra, hogy titokban lássák egymást. A tipizálás szándéka, az öltözet erőteljes típusformáló funkciójára gróf Buttler álöltözete kiváló példa, aki megvette magának a mesterember habitust, és fekete mándliban, apró dinnyegombokkal, fekete nadrágban és mellényben, csinos abaposztó ruhában, kordován csizmákkal, napbarnított arccal jelent 84