A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Kovács Annal: „Magyar ruha a millenniumon” – A polgári viselet Mikszáthnál
melyhez előbb szakácsot szerződtetnek, és előkelő ismerősöket, akiket jó ebéddel és soha vissza nem térítendő kölcsönnel „fizettek", s akik persze csak addig maradnak köreikben, még sorsuk jobbra nem fordul. Polgár ismerősei gúnyolták Rózer urat /,,a régi pajtások, partnerek, kik tűvel és árral, és egyéb szúrós szerszámmal keresték a kenyerüket, igen jól tudtak szurkálni szavaikkal is'7, a címeres homlokzatú palotákba pedig, hol kardos ősatyák és ősanyák lógnak a falon, csak lélekben vagy álmában surranhatott be. Azok megvetik, ezek semmibe veszik. Rózer úr nem tudja, nem akarja elfogadni, hogy törekvése haszontalan, szinte rögeszmés módon azt a feltételt szabja, hogy a Nádor utcai palotáját melybe a Zrínyi elnökletével felálló bankot akarják elhelyezni - csak azzal a feltétellel adja el, ha Zrínyi Miklós minden vasárnap náluk ebédel. Az inas ancúg felbukkanásának sorsfordító szerepe, epikai funkciója volt a Rózer- epizódban. Mikszáth műveit, regényeit - s köztük természetesen az Új Zrínyiászt vizsgálva ebből a szempontból, azt tapasztalni, hogy általában is az író kedvelt művészi eszköztárába tartoznak a divat elemei, a viselet, az öltözködés, a történelmi jelmezek, és az álöltözetek. Ennek érzékeltetésére álljon itt szemléltetésül egy rövid, Mikszáth regényekből vett áttekintés. Utaltunk már rá, hogy a főváros a hazai divatvilág központja volt, amely fejlődése éppen a millennium idején és hatására, újabb lendületet és kitüntető figyelmet kapott. Mikszáth is megemlékezett a derék Tiller Samu szabómesterről /aki egyébként a főváros egyik legdivatosabb férfiszabásza volt/, s akit a millenniumi ünnepségek alkalmából a Ferenc Józsefrend lovagjává neveztek ki. /Az eset teljességéhez és tanulságához hozzátartozik, hogy amikor a király számos kitüntetést osztott ki, politikustól, birtokostól, szabómestertől pusztai oskolamesterig, mintha megfeledkezett volna az írókról, persze az írói foglalkozás természetétől idegen a rendjel, jegyzi meg Mikszáth önigazoló öniróniával, a Kitüntetések kapcsán című cikkében./ Meglepő tény az, hogy az író mennyire pontos és milyen mély ismeretekkel rendelkezett a divatszakma területéről, a modern szabóipar, a ruhakészítés fortélyairól. /Emlékezzünk csak a bábaszéki intelligencia tagja a jegyzősegéd Morky úr mérték után csináltatott sötétkék új ruhája epizódjára./ Legárulkodóbban ifjú nőalakjai bemutatásakor derül ez ki, a leggondosabban őket öltöztette, aprólékosan jellemzi toalettjeiket. Az eladó korú lányok toalettjére a korban általában is nagy gondot fordítottak, a közvélekedés szerint az ő árfolyamuk része volt a ruha, később megtérülő jó befektetés. Apolka selyemruhái, kalapok, cipők Besztercebányáról, Bécsből majd Párizsból származnak /a divat korabeli terjedésének szokásos útvonala ez/. Pongrácz gróf Trencsényből külön női szabót is hozatott, aki két láda kelméből három legényével éjjel-nappal varrt négy hétig, míg minden elkészült és meglett a kis várúrnő megfelelő udvara.
