A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Fábry Anna: Mikszáth nőalakjai
a nemesi, a polgári világ (nemegyszer jogilag is formulázott) uralkodó erkölcse is ez. Mikszáth ironikusan - olykor, pillanatokra, némi pátosszal - eleveníti meg a rendi világ (polgári szomorújátékokból oly ismerős) heroikus apafiguráinak gesztusait, sőt, nemegyszer archaikus képzeteket is, megidéz, amikor a túsz vagy az engesztelő áldozat szerepét ruházza némely fiatal hősnőjére, mint a Beszterce ostromában, vagy A fekete városban (e - jungi értelemben - archetipikus célzásokkal leginkább átszőtt két művében). Némelykor úgy tetszik, mintha azon a véleményen volna, hogy a férfiak - s főként az apák - boldogtalanná teszik a nőket, más állapotot képvisel azonban, ha az anyáknak a lányaikhoz való viszonyáról szól. Az anyák legfőbb célja - Mikszáth közvélekedéssel megegyező interpretációjában -, hogy leányaik sorsát eligazítsák, s eközben kifejezetten gyakorlatias és nem elvi vagy erkölcsi szempontokat tartanak szem előtt. (Jellegzetes példa erre az anyai viselkedésre Tóthnéé, aki bár szinte zsigeri sznobizmusával is igenli az előkelő Nosztyékkal való családi összeköttetést, soha nem áldozná fel a lánya boldogságát elvi vagy erkölcsi megfontolásoknak; vagy ilyen, az erkölcstelenséget számításból választó, keményen pragmatikus Jahodowska, aki egész egyszerűen üzletet csinál lánya ártatlanságából. ) Egyébként Mikszáth nem egyszer állítja elénk ifjú leányhőseit a női élet nagy fordulópontján az asszonyszerep elfogadásának pillanataiban. A döntést szinte majdnem mindig sorskényszerként mutatja meg. (Finom elemzést szentelt a kérdésnek a Hova lett Gál Magda ? című elbeszélés kapcsán a közelmúltban Széles Klára.) Ez a problematika mozgatja A brézói ludak történetét éppúgy, mint az Apró képek a vármegyéből Hankájának vagy Tóth Marinak cselekedeteit. Az elbukott ártatlanság konfliktushelyzetének megjelenítése többnyire az apa-leány viszony, de még inkább az apaszerep mesteri rajzával jár együtt Mikszáth műveiben (is). Ismert példája ennek Dőry báró cselszövése a Különös házasságban vagy Apró uram furfangos küzdelme a Mindenki lépik egyet történetében. Az áruba bocsátott Sipsiricának más a helyzete - ő nem számíthat rehabilitációra, s - talán ezért is - a házasságba eladott leányokhoz (Noszty Vilmához és társaihoz) hasonlóan titkos kapcsolattal vigasztalja magát. Meg kell mondani, hogy bár Mikszáth (az író) az elbukott, sőt az erkölcsileg ellehetetlenült nőket sem ítélte el (ilyen például a műlovarnő Estella, Mimi a Krúdy Kálmán csínytevéseiben vagy - mind közül a legszomorúbb sorsú Eszter, a Galamb a kalitkában hősnője), de kora nagy divatja: a perdita-romantika teljes egészében hidegen hagyta. Míg utolsó, úgynevezett nagyregényeiben meglehetősen vigasztalan a fiatal leányok sorsa (amelyet történetük elbeszélése során imitt-amott hasonlatokkal, metaforákkal előrevetít az író: letört, lemetszett rózsa, elveszett, ártatlan bárányka stb.), korábbi műveiben még kevésbé szomorú jövőt szánt ifjú hősnőinek - sorra a házasság révébejuttatta őket, mint Apolkát, Veronkát, (Inkey) Mariskát vagy Iluci-Ilonkát. Megadta, vagy még inkább - férfihőseivel - meg71
