A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

†Hanák Péter: A magyar polgárosodás és Mikszáth (A konferencia megnyitója)

Hanák Péter A magyar polgárosodás és Mikszáth /Vázlat a balassagyarmati konferencia megnyitójához/ A magyarországi modernizáció és benne a polgárosodás folyamata a múlt század elején indult, a reformkorban felerősödött, a forradalommal jutott túl a kritikus ponton, és a kiegyezés után, a dualizmus korában bontakozott ki teljes szélességében. Három egymást követő és egymásból következő korszak - három különböző történelmi szituáció. Az elsőt a polgárosodás üdvébe vetett töretlen hit, nagy remények és kisléptű reformok jellemezték a haza és haladás jegyében. A második korszak, a forradalom és a nemzeti ellenállás kora a győzelemmel felérő vereség után sikerrel zárult: az alapvető reformok megvalósulásával. Ezt követte a közép-európai szintű modernizáció: az infrastruktúra látványos kiépülése (vasút), a mezőgazdaság kapitalizálódása és több évtizedes agrárkonjunktúra, iparosodás és urbanizáció, és nem utolsó sorban a megalapozó civilizációs eredmény, a közoktatás és a közegészségügy korszerűsítése. A gazdasági és civilizációs „nagy ugrást" azonban csak sántítva, féloldalasan követte a politika és a társadalom polgárosodása. Ez úgy is illusztrálható, hogy a főváros körül legyezőszerűen szétágazó vasút nem ért el a peremekre, a város, mint nyurga kamasz, nőtt de a falu sárba ragadt, a duna-parti parlament csillogottcsábított, de a klasszicista megyeháza ódon vakolata mállott. Az államapparátus, a hitelszervezet olajozottan működött, de a megye, a járás, a község igazgatása megrekedt a nemzetségi szervezet körében. A dualista konszolidáció ősi szerkezeteket, familiáris hagyományokat konzervált. Nos, hogy illett és illeszkedett bele az ifjúvá serdült Mikszáth, aki írói és újságírói pályáját a harmadik korszakban kezdte, ebbe a politikai és társadalmi rendszerbe? Vagyis hogyan illett egymáshoz alkat és szituáció ? Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy a pályakezdő ifjú alkata eleve és természettől fogva nem nagyon illett a hatvanhetes konszolidációs korszak társadalmi-politikai erőterébe. Ezt nemcsak a kuruc családi hagyomány, a rebellis hajlam, a kielégíthetetlen kisbirtokos-kisnemes gravaminák örökölt reflexei mutatják, hanem a kezdő évek sok keserve-kudarca is. A mikszáthi alkat sokkal jobban illett volna a romantikus-realista reformkorhoz, a nagy hitek, remények, viták és tettek korához, vagy talán még inkább a 48-as epopeához, a győzelmes vereség korának magas feszültségű szituációjához, amikor a szegénynemesi ifjak legalább a bőrüket és a tehetségüket vihették a 6