A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Kovács András: Mikszáth kisvárosa
hagyományoknak megtartó ereje van, a városi lét azokra támaszkodik, belőlük épül fel. Mindezek életben tartásához szigorú normák, íratlan szabályok betartása és betartatása szükséges. A kisváros saját törvényei szerint él, maga szabályozza, rendezi életét. Sajátos, „személyreszabott" normarendszere van: szigorú kötöttségek, merev hierarchia írja, szabja meg kinek, kinek hovatartozását, az őt megillető helyét. A szabályok megszegőit ugyan szankciók sújtják, de ezeknek ki-ki rangjához, társadalmi pozíciójához mérten akár fittyet is hányhat. Ilyen íratlan szabályrendszer az erkölcs, és ilyen szankció az erkölcsi normát megszegő egyént sújtó közvélemény ítélete, mely ugyan mindenki számára fontos, de sajátos értékeket vesz figyelembe és ezért az elmarasztaló ítélet helyrehozható. Hasonló szabályrendszer szerint működnek a kisváros (például Zsolna), szociális intézményei - az árvaszék, a gyámkodás, - amelyek nemcsak az elesetteken segít, hanem a gondviselő megélhetését is biztosítják. így nő meg jövedelme az ínséges esztendőkben a kötvélyesi követjelöltnek, Kovinyinak is, aki ekkor az adományokat kiosztó bizottság elnöke is egyben. Igazán jól azonban a szintén sajátos, paternalista, ismeretségen, személyes kapcsolatokon alapuló viszonyrendszer működik. (Apolka ügyét a polgármester és a főispán - ki apja páciense volt - igazítja). Fontosak, és igen jellemzőek a kisvárosi élet színterei. A regényekben könnyen behatárolható térben játszódik a cselekmény, nemegyszer előre befolyásolva, meghatározva azt. A kisvárosi tér a művek életvilágában lejátszódó történések, így a szocializációs folyamat helyszíneként is szolgál, de lakói tudatosan is alakítják. Anyagi lehetőségeikhez mérten igyekeznek olyan épületeket, lakóházakat vagy éppen templomokat emelni, mely egyéniségüket reprezentálja, lakójuk, építtetőjük életéről, a kisváros társadalmában elfoglalt helyzetéről mesél az utókornak. Mikszáth városai általában „agora" jellegűek. A város középpontjában áll a piac, vagy vásártér, melyet házak vesznek körül. A kisvárosi piactér jellemzője, hogy az általánosan érvényes funkciók - hírek és vélemények, valamint az áruk cseréje - mellett vannak fogyatékosságai is. Az egyik legfontosabb ezek közül a tömeg hiánya. A kisvárosban még vásár idején sincs igazi tömeg, a közvélemény se a tömegen keresztül fejti ki nyomását a város vezetésére ellentétben A beszélő köntös Kecskemétjével. Maga a vásár fontos közéleti esemény, Bábaszéken például ez az év legnagyobb napja, eszerint osztják fel a polgárok két részre az esztendőt, ettől számítják a fontosabb eseményeket. Mikszáth így ír erről a Szent Péter esernyőjében: „Egyszóval vásár van Bábaszéken. És erre századok óta rátarti minden bábaszéki benszülött, kétfelé osztva a naptári esztendőt és a világeseményeket 49
