A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)
Horváth István: Polgártípus, polgármentalitás Nógrádban a XIX. század végén
következtében Losoncról úgy tartották, hogy a város „a gazdasági székhely, az ellenzéki és negyvennyolcas" hagyományok őrzője is. A város általában is tudatosan - noha nem kevés ellentmondással - őrizte kulturális hagyományait. Erre példát is találtunk. Forrásunk szerint: „A nem messzi Szklabonya nagy palócát Mikszáth Kálmán Losonc átengedte a megye jóval kisebb városának, de gyökeresebb palóc, megyei székhelyének Balassagyarmatnak. Az egy lépésre lévő Sztregova nagy fiát, Madách Imrét azonban már magáénak vallotta mindig. De már egészen elfeledve pihen a losonci református temetőben Kármán József. Bár emléket állított neki a gimnázium előtt, utcát nevezett el róla." Ezekből a gazdasági és szellemi elemekből a legkiválóbbak teremtették meg az iparos létből feltörekvő értelmiségivé lett polgár karakterét és minőségét. E réteg jellemzően őrizte magyarságát. A tény hangsúlyozása annál inkább fontos, mert közismert, hogy Nógrád népességét jelentős mértékben szlovák anyanyelvű lakosság alkotta. Említésre és a figyelemre érdemesnek tartom megemlíteni, hogy ebből a gazdagnak minősíthető polgári és vállalkozói történésekre személyekre a korszak emberének belső életét, jellemét legjobban ismerő Mikszáth Kálmán kevés figyelmet fordított. Üdítő kivételnek számítható Kuhinka Ferenc szinóbányai kohótulajdonos esete, akit Tuba Istók uram azzal a csellel választatott meg képviselőnek, hogy ellenkező esetben a „hutás" bosszúból „kisebbekre fogja fúvatni az iccés üveget." A mentalitás változása A század utolsó évtizedeiben határozottabb változás jelei mutatkoztak a megyét meghatározó rétegek és személyiségek gondolkodásában is. Ennek oka - az elmondottakon túl - hangsúlyosan a célhoz vezető út hosszában, a táuolságban a leküzdéséhez szükséges az idő lerövidülésében fogalmazható meg. Ennek következményeiként lehetett válaszolni arra a kérdésre, hogy az európai fejlődést szimbolizáló Budapest elérhetősége miként hatott, és volt megoldható. Forrásunk szemléletesen mutatta be a helyzetet: „Délután öt órakor szokott volt berobogni Körmöcbánya és Zólyom hegyeiből Közép-Európa legszebb vasútvonalán „a ruttkai gyors". A losonci polgár kis kézitáskával szállott fel rá, hogy este már valamelyik pesti színház nézőterén üljön, vagy üzleti ügyeit intézhesse... A Losoncról Salgótarjánon át tartó fősínpáron világkereskedelmi fontossággal robogtak a gyorsvonatok. " ( Az így összezsugorodó távolság új magatartást alakított ki. Más felől pedig: „Vicinális vonat kötötte össze Losoncot a megye fővárosával. Két múzeumi vasúti kocsit húzott a kávéfőző masina maga után a palóc falvakon és Szécsényen át, olyan vasúti kocsikat, amelynek szabadba nyílt az ajtaja. Néha egy-egy ügyvéd, vagy peres fél utazott Gyarmatra a „vonaton". (10) 14
