Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Rejtő István: A t. Házból – karcolat-típusú írói és publicisztikai szemléletének kialakulásában

A második próbálkozás szintén az 1884-es évből datálódik. Az „Ország-Világ" öt egymást követő számában (október—november) jelent meg heti összefoglalója, amelyben főleg kulturális és társadalmi kérdésekkel foglalkozott, de szót ejtett a parlament fontosnak tartott eseményeiről is. Ez a kísérlet sem folytatódott, az ötödik közlemény után megszakadt. A harmadik nekifutás eredményes volt: a „Gondűző" 1885. szeptember 20. és november 29. között megjelent tizenegy számában folytatásokban és folyamatosan közölte Mikszáth Kálmán A képviselőház karzatáról című sorozatát. A folyóirat szerkesztősége a következő közleménnyel harangozta be az induló sorozatot: „Mikszáth Kálmánt, ki karcolataival, melyeket „A t. Házból" cím alatt ír a képviselőház tanácskozásairól, általános tetszést vívott ki a magyar közönség előtt, sikerült megnyernünk, hogy humoros, élénk tollával lapunk t. olvasóinak is mutassa be, milyen a magyar parlament az ő szemüvegén keresztül. E számban kezdjük az első képet a ,,Chaosz" cím alatt, hol a Ház megalakulását csevegi el. Hetenkint sorba jönnek aztán a többi cikkek a folyosóról, a karzatról, a büféről stb." (Krk 71. köt. 331.) A tizenegy darabból álló sorozatot a Singer és Wolfner cég röviddel a folyóiratbeli közlés befejezése után Jankó János rajzaival A tiszte/t Ház címmel kötetben is megjelentette, a sikert az is bizonyítja, hogy két év leforgása alatt még két újabb kiadás is követte. E kötet megalkotását az biztosította, hogy Mikszáthnak az egyes fejezetek megkomponálásakor sikerült elszakadnia a napi eseményektől, korábbi évek karcolataiból azokat az elemeket emelte át kötetkéjébe, amelyek általánosító jelleggel bírtak. (Az írói módszerrel részletesebben foglalkozik a Krk 71. kötetének a műhöz kapcsolódó jegyzetapparátusa 332-353.) A tisztelt Ház című kötet egykorú kritikai visszhangjából egy-egy kiragadott mondatot érdemes idézni, mert frappánsan érzékelteti az írói szemlélet sikerét. A „Függetlenség" kritikusa szerint „szellemes rajzok gyűjteménye e munka. Fest, de nem rikít, rajzol, de nem sért. Jobboldal és baloldal egyaránt mulatva olvashatják, mert még csipkelődései közé is kever mézet, mely kibékít." (Krk 71. köt. 354.) A „Nemzet" kritikusa elismeréssel állapítja meg: Mikszáth „szerencsésen tréfálkozik azon a határon, ahol az éle elég csípős, hogy figyelmet keltsen; de még nem mérgesedett el úgy, hogy élvezhetetlenné váljon." (U.o. 355.) Az „Ország-Világ" című hetilapban a fiatal Bródy Sándor hosszabb elemzésben méltatta a kötetet, a szemlélet sikerét a következőkben összegezte: „Mikszáthnak igaza van. Ő, aki két országgyűlés óta írja karcolatait a tisztelt Házról egy speciális magyar filozófiára tett szert. Fatalizmus az ő politikájának bölcselete. Ő hozta divatba hírlapokban és könyvben a Ház kritikáját. Ezek az élesség nélkül való képek, melyek majd jobban érdeklik közönségünket, mint maga a Ház, tele vannak fatalizmussal. Nem haragszik senkire, de ha úgy esik, még Paulert is kifigurázza." (U.o. 360.) A parlamenti élet, az ott szerzett megfigyelések, tapasztalatok formálták Mikszáth Kálmán írói tudatát. Ennek az átalakulásnak nemcsak a parlamenti karcolatokban lehetünk tanúi, hanem ami még ennél is fontosabb, egykorú és későbbi szépirodalmi alkotásaiban is. A parlamenti élet az írói témák kimeríthetetlen tárháza volt. Az írói életmű és a publicisztikai tevékenység egységére utalnak a képviselőházi karcolatokba beleszőtt olyan anekdoták, olyan fordulatok, amelyek egy bizonyos idő után felbukkannak Mikszáth művészi alkotásaiban. Az életműben feltűnően sok „vándor-motívumra" bukkanhatunk: sajátos helyzetekbe bonyolódó hősökre, hóbortos alakokra. Az érdekes képek és hasonlatok abban a mértékben, ahogy haladtunk az életmű magaslatai felé, egyre gyakrabban köszönnek vissza a korábbi helyzetekből, felfrissülten támadnak fel a fiatalkori írások sokszor csak utalásszerű világából. Az esetek többségében új helyükön, az új művészi koncepcióban mélyebb, messzebbható értelmet nyertek. A „belső" írói világban bolyongó anekdotikus motívumok forrásvidékét maga Mikszáth is, az eddigi szakirodalom is a képviselőház lüktető életében vélte megtalálni, de A t. Házból című karcolatokban betöltött helyük és a későbbi szépirodalmi alkotásban való újabb felbukkanásuk 41