Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Rejtő István: A t. Házból – karcolat-típusú írói és publicisztikai szemléletének kialakulásában

a művészi érlelődés számtalan változatát érzékelteti. Csupán néhány kiragadott példa: Mikszáth egyik parlamenti karcolatában Szontagh Pált szólaltatta meg, aki előadta, hogy ő tarokkozás közben partnerei vitáiból ismerte meg a házszabályokat:,,. . . lassankint összefogdostam fejembe a paragrafusokat — mondotta. — Most úgy állnak sorban, mint a cövek." (Krk 65. köt. 157.) A jogszabályok elsajátításának ez a módja megegyezik Mikszáth Az első principálisom с elbeszélésében Nicsy Istvánnak a perrendtartás megtanulásáról előadott módszerével. (Krk 34. köt. 176.) Másik,parlamenti karcolatában Mikszáth előadott.egy anekdotát a csizmákba rejtett és így ronggyá táncolt ezres-bankókról (Krk 65. köt. 77-78.) E motívum visszatért az 1893-ban megjelent Az eladó birtokok című kisregényében is, ahol Körmöczy bácsit éri hasonló „baleset" (Krk 5. köt. 89.) Egy furcsa képviselőházi helyzet idézte fel Mikszáthban a régi megyék gyakorlatát, amikoris a beidézett tanút, ha gyanúsnak találta az esküdt, odahívta a bírói szék elé s így szólt: „lehelj rám". Megszagolta a lélegzetet, s ha akarta akceptálta, ha nem, visszautasította. (Krk 74. köt. 94.) Az elfelejtett rab című elbeszélésében Mikszáth a korlátlan megyei hatalom jellegzetes példájaként írta meg a lehelés alapján italosnak minősített tanú „kijózanító" tömlöcbe vetését. (Krk 35. köt. 151-156.) E motívumot későbbe fekete város с regényébe is átemelte. (Krk 22. köt. 46-59.) * E rövid és vázlatos áttekintés a parlamenti karcolatokról csak arra adott lehetőséget, hogy jelzésszerűen érzékeltessem helyüket és szerepüket az életmű kibontakozásában. Az 1881 és 1891 között keletkezett közel hatszázhúsz parlamenti karcolat teljes egészének kronologikus feldolgozása adhat fejlődéstörténeti rajzot e műfaj kialakulásáról, Mikszáth módszerének kifejlődéséről. Érzékelteti azt a folyamatot, amely a függetlenségi érzelmektől fűtött Mikszáthot előbb az ellenzéki oppozíció tarthatatlanságának tapasztalásához, a politikai tehetetlenség felismeréséhez vezette. A végkövetkeztetés vitte el a szabadelvű párthoz és a kormánypárti mandátumhoz. Az 1887-től írott karcolatai további részletes elemzést kívánnak annak kitapintására, hogy a Tisza Kálmán iránti személyes vonzalom és a politikai élet változásai miként sodorták csalódottságba és kiábrándultságba. E tapasztalatok művészi summázata Az új Zrínyiász, amelyben az 1896-os millenáris ünnepségeket követően a szabadelvű politika görbe tükrét állította a kormánypárt és az ellenzék elé. 42