Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Kmeczkó Mihály: A Mikszáth-bemutatók tapasztalatai a Magyar Területi Színházban

a legsikeresebben ehhez a rendezői koncepcióhoz. A követ szerepében sikerült felmutatnia a harácsoló rablóvezér embertelen vonásait, ám ezzel együtt a figura tragikomikumát, sőt az ilyen embereket általában jellemző tulajdonságokat is. Pöthe István Lestyák Mihály szerepében remekelt: kitűnően keltette életre a csavaros eszű, lángoló szívű ifjoncot. A kecskeméti elöljáróságok közül Tóth László alakítása emelkedik ki. Szunyogh György szerepében elsőrangúan domborított ki egy gerinctelen, magyarból törökké lett hivatalnokot, aki kevés koncért emberségét, nemzetiségét, hovatartozását adja föl. (. . .) Nézzék meg azt a. szívet-lelket gyönyörködtető, megmosolyogtató és elgondolkoztató előadást. Ritka élményben lesz részük." Miklósi Péter, a Hét színikritikusa így ír a lap 1979. 6. 23-i számában (recenziójának címe: „A beszélő köntös — színpadon"): „A beszélő köntös (a cím dőlt betűvel szedve) Komáromban látott — és azóta Dél-Szlovákia számos színpadán játszott — előadása sok tekintetben valóban rendhagyó és újszerű színházi élményt nyújt. Rendezés és színészi játék dolgában egyaránt annyi ösztönző ötletet és eredeti megoldást, annyi hangulatos játékosságot és remek epizódalakítást (de néhány apróbb kérdőjelet vagy jellemábrázolásbeli pontatlanságot is) rejt magában ez a színházi est, hogy nemcsak a közönség figyelmét érdemli meg, hanem egy részletesebb s terjedelmesebb kritikusi elemzésre is joggal tarthatna igény. (...)... Konrád József vonzódik a magyar irodalom klasszikusainak színpadi bemutatása iránt. Korábbi rendezéseinek művészi értéke s az előadások spontán közönségsikere egyaránt azt igazolják, hogy egy patinás veretű irodalmi alkotás is nagyszerűen alkalmas lehet arra — színpadi és dramaturgiai szempontból egyaránt —, hogy a nézővel mába szóló üzenetet közöljön. Persze, ennek egyik előfeltétele, hogy olyan gazdag képzeletvilágú- és céltudatos rendező foglalkozzon a darabbal, aki a holt szövegről biztos kézzel hántja le az idők „hordalékát", és felerősítve húzza alá mindazt, ami a mai napig érvényes az akkor és ott (az utolsó három szó dőlt betűvel szedve) játszódó cselekményből. Valami ilyesféle művészi hozzáállás s egyben közönségvisszhang tapasztalható A beszélő köntös (a cím dőlt betűvel szedve) előadásán is. Konrád József a fantáziadús játékosság és a szókimondás eszközeivel teremti meg azokat a kapcsolatokat, amelyek összekötik a színpadot és a nézőteret; hidat vernek a múlt és a jelen között. (. . .) Egy további jellemzője az előadásnak, hogy Konrád mind az eredeti elbeszéléshez, mind a prózát színpadra alkalmazó Hubay Miklós (a név dőlt betűvel szedve) dramatizálásához viszonyítva szatírikusabbá, komikusabbá tette az előadást. (...) A figurák jellemábrázolása olykor pontos léleklátásból, máskor az egyszerű, de annál kendőzetlenebb népi.humor merész színvilágából táplálkozik. Az emberi magatartásformák szivárványának minden színét felvillantja az e jellemvilág, még akkor is, ha a hősalkotásban — az elmúlt századok prizmáján keresztül — érzünk valami mondaszerű, legendateremtő erőt. (. . .)" A színészi alakításról így ír: „Dráfi Mátyás (dőlt betűvel szedve) például négy különböző szerepkörben lép színpadra: ő eleveníti meg az író, azaz Mikszáth Kálmán alakját, továbbá Lestyák szabómester, Pintye kisbíró és a török tolmács szerepét játssza kiválóan árnyalva az egyes figurák más-más jellemvonásait. A szülővárosának megmentését vállaló Lestyák Miska deák, majd kecskeméti kisbíró (sic!) szerepét Pöthe István (dőlt betűvel) játssza. Figurája igazi hős, eleinte átlátszó és kiszolgáltatott, ám őszinte és minden kockázatra kész, hogy megmentse a Kecskemétnek hadat üzent török pusztítása elől szeretett városát. (. . .) Feltétlenül szólni kell még Boráros Imréről, akinek játéka különös erővel hat ebben a zenés játékban. Könnyedén és elegánsan komédiázik, miközben a közlés, a jellemzés és a mulattatás legkülönfélébb eszközeit alkalmazza. (...) A Komáromban látott „bűvös kaftány" nemcsak anno domini a törökkel, hanem a mai nézővel is csodát művel: a színpadi játék varázsa tart bűvöletében bennünket még sokáig azután, hogy elhagytuk a nézőteret! . . . Ezért külön öröm, hogy a Matesz az idén épp ezzel a zenés játékkal szerepel a gombaszögi kulturális ünnepély — remélhetőleg — több ezer főnyi közönsége előtt." Hadd tegyem hozzá: a sikeres gombaszögi 72