Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Imre László: Epikai ritmus és kicsinyító emocionális-vitalisztikus valóságélmény A Szent Péter esernyőjében

párát, de senki se meri, mert azt mondják, hogy hátha az égből nézi az öreg tisztelendő, s kísérteni jön miatta." Az ilyen, s ehhez hasonló, csaknem a stílus sztereotípiáinak nívójára süllyedő kifejezések mégiscsak megteremtenek valamiféle különleges valóságtudatot. Mintha a falusiak azt indokolnák meg kedélyesen túlvilági erőkkel, hatalmakkal, amit a maguk igazságérzete parancsol. A szüntelen oda-vissza játék, a nehezen meghatározható átmenetek evilágiságból misztikumba és pszeudo-misztikumba nem egyszerűen az elbeszélés menetének az élénkítői. Valami olyasféle világ- és emberszemléletnek a hordozói, amely az emberi és természeti, vallási és babonás képzetek tömegében az egészséges erkölcsi érzék megnyilvánulásait hol egyik, hol másik, hol a harmadik valóságtudat oldaláról indokolja. Hogy mindez így együtt ép és megbonthatatlan, vitálisán és morálisan vonzó formában működő életkör, azt korábban is érzékelték: ,,A magvában finom, idilli kis motívum, a kis Veronka, akiről Isten gondoskodik, e körül pedig a falu babonás csodahívesre mindig kész naiv népe mint derűs, tréfás hangszerelés."

1 * Valóban az együttes hatás az, ami oly utolérhetetlenné teszi a Szent Péter esernyőjé-t. De a valóságtudat fokozataival való, periodikusan változó azonosulás oly különleges élménnyel gazdagítja az epikus menetet, amely észrevétlen nézőpontváltozásaival a cselekményelmondás frisseségét, új és új izgalmát is biztosítja. A műben előforduló gyakori halálesetek, amelyek igen nagy hatással vannak az életben maradottak sorsára, nemcsak tragikus háttérként emelik ki az életvidám egészség színeit, hanem az empirikus életbe a túlvilágról történő beavatkozás romantikus regényekben (pl. Jókainál) gyakori jelenségét is előtérbe állítják. A halápi tanítóné akaratát érzi meg fia, Bélyi János. Gregorics Pál kimondatlan, titokzatos végrendelete szintén meghatározza Wibra Gyuri sorsát. Mintha saját céljain és törekvésein túl valami sírontúli parancsnak engedelmeskedne, amikor az esernyő felkutatása szinte egész életét betölti. Ahogy valami természetfeletti van Szent Péter glogovai megjelenésében, ugyanúgy lebeg valami borzongatóan rejtélyszerű Gregorics öröksége felett. S amikor a két „legenda" eggyé válik, amikor Veronkáék szerencséjének forrása azonosnak bizonyul Gyuri szerencsétlenségének okozójával, akkor félig komolyan, de mégiscsak érvényes módon hatja át a regény minden elemét az az életet megszépítő igazság, hogy valamiféle gondviselés nyilatkozik meg sorsok és választások, halálesetek és boldog szerelmek, meggazdagodáaok és elszegényedések harmóniájában. A fordulópont az a pillanat, amikor Gyuri meglátja az „ereklyé"-t az új, ezüst nyéllel: „Érezte, hogy a végzet küzd ellene. Egy ördög jár utána, aki nógatja: ,Csak eredj, eredj az örökséged után.' egy másik ördög jár előtte, aki incseledik vele: ,Csak gyere, gyere, erre van.' De van egy harmadik ördög is, a legelevenebb, aki a középső ördögöt is megelőzve ott kujtorog a célnál, és amikor odaérne, gonosz vigyorgással mondja: ,Itt a semmi.' " A kincs, ami volt és nincs, s a szerelmi boldogság, ami nem volt és lett — ez a két legenda egybefonódásának értelme. A sugallatok (ördögök), a túlvilági üzenetek a jellem jó és rossz vonásainak, az erkölcsi érzék dilemmáinak felelnek meg, ahogy Szent Péter megjelenése pedig a falusiak élet- és emberszemléletének. Az, hogy éppen egy kissé kótyagos házaló öreg zsidót néznek Szent Péternek, az csak első látásra merő tréfa-forrás és írói trükk. A műegészben ez a felcserélés is eleme annak az egyetemes, a jó ösztönökön alapuló optimizmusnak, amely nem a különbségtevésben, hanem a jóakaratú helycserében dominál. És ez a „behelyettesítéses" liberalizmus az, ami a gazdát cserélő vagy végleg megsemmisülő örökségek kérdését is az élet kis és nagy dolgainak sorában helyezi el. Mikszáth relativizáló szemléletének nem felelőtlen, cinikus, hanem alantas indulatoktól mentes, jóindulatúan nivelláló tendenciáját kell fontos, bár láthatatlanul munkáló eszmeiérzelmi alakító tényezőnek minősíteni. 51