Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Nagy Miklós: Mikszáth írói névadása

Nagy Miklós MIKSZÁTH ÍRÓI NÉVADÁSA Mikszáth írói névadását akár 10—15 íves munkában is lehetne tárgyalni. Tanulmányunk elé ezért leszűkített, jól körülhatárolt célokat állítottunk, annál is inkább, mert az anyaggyűjtésben is lemondtunk a teljességről, elsősorban a regények és nagy elbeszélések névanyagára támaszkodunk. A nevek írásában mindenkor a kritikai kiadást (= Krk) követjük, amelynek jegyzetanyaga igen sok hasznos felvilágosítással szolgál a kutatásnak. Célszerűnek látszott az állandó segédeszközzé vált sorozat szapora idézéséről lemondani, amint általában is megrostáltuk a hivatkozások számát, inkább összefoglalóan számolunk be a forrásokról. Milyen eljárástípusokat különböztethetünk meg az írói (- irodalmi) névadás területén? Két kategóriát már régóta számontart az onomasztika (= névtan): egyikbe a Nyúzok, Rák Bende-félék, az ún. beszélő nevek tartoznak, a másikat Szentirmay Rudolf vagy Eszéky Flóra fémjelzi. Róluk olvashatjuk Sőtér Istvánnál: ,,a dallamos csengés a lélek összhangjáról, nemességéről tanúskodik.

1 A magánhangzók összeválogatása, a folyékony, nazális vagy a sziszegő mássalhangzók mind alkalmasak arra, hogy rokonszenves, illetve kellemetlen benyomást keltsenek a nevek viselőiről. Az elbeszélő tehát hangszimbolika segítségével jellemzi hőseit, ám ez a módszer jóval közvetettebb, mint a nyíltan szemantikai rendeltetésű nevek használata. A mindennapi életnek könnyen felismerhető névadási szokásai vannak: arisztokraták másként kereszteltették gyermekeiket, mint a segédmunkások, a családnevek leginkább a nemzeti (földrajzi) hovatartozást árulták el, az utónevek ezzel együtt olykor a felekezetet is. Ha a szerző elsajátította korának onomasztikáját, erőteljes művészi eszközre tett szert szükségtelenek lettek a hosszas magyarázatok, narrátori bemutatások. Azonnal tudta a hajdani olvasó Maxenpfutschról, doktor Grisákról, honnét jött, mikor vándorolt be,,a magyar koronaország" földjére. Elméletileg az volna a helyes, ha az említett három kategória szerint elkülönítve mutatnánk be a nagy Palóc irodalmi névadását.

2 írásaiban azonban ritkán bukkan fel beszélő név, leginkább még humoreszkjeiben, szatirikus műveiben találkozhatunk velük. Általában a múlt század utolsó harmadának realista-realisztikus szépprózája tartózkodott tőle az akkori ízlés avultnak, leegyszerűsítőnek, esetleg kioktatónak tartotta. Mikszáth arra sem fordított különösebb gondot, hogy a hangképpel sugalljon valamit szereplői értékéről, személyiségéről. Ilyen tekintetben névadása nem mondható gazdagnak, és különösen messze esik a lélekbúvár alkatú s egyben műkedvelő nyelvész epikusoktól. Ezek iskolapéldája Kosztolányi Dezső, aki kisebb-nagyobb felismerések, ,,hallucinációk" során keresztül jutott el Édes Anna nevének megformálásáig, s teljes fél oldalon fejtette ki annak hang- és jelentéstanát.

3 Hasonló művészi alkat a Thomas Manne is, akinek onomasztikáját a világ minden országának germanistái vizsgálják, nemcsak nagy regényeinek van már számottevő névtani irodalma, hanem egyes novelláinak — pl. a Tristannak — is. Nem igen állíthatjuk Mikszáthot Jókai mellé sem, mivel az — bár ösztönösen — de gyakorta élt neveiben a hangszimbolikával, és hódolt még a beszélő nevek divatjának is. Mikszáth fő erősségét az egykorú-közeiegykorú névadási konvenciók meg a nemesi famíliák kitűnő ismeretében jelölhetjük meg. Történeteinek hitelességét nagyban fokozta ezzel, a nevek légkört, társadalmi-nemzetiségi hátteret, földrajzi díszletet varázsoltak hordozóik mögé. Ám mielőtt ennek a kérdéskörnek feltárásába kezdenénk, föl kell vázolnunk eszményi alakjainak névtanát. Jogos az a feltételezés, hogy kedvenceinek megnevezésében kapott igazán szárnyat nyelvi fantáziája, őket igyekezett a hangzásvilág és a jelentés, jelentéshangulat kifejező erejével megkülönböztetni a mindennapok emberétől. 11