Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Jankovics József: A Madách Gáspár-jelenség

nos tőről fakad Rimay és Madách szerelemviszolygása. A minden gond nélkül Madáchnak tulajdonítható versek nő- illetve szerelemképe önmagában is igen összetett. Bíráló hangjában valóban túlteng a rossz erkölcsű, gonosz asszonyi állatról megfogalmazott erkölcsi ítélet. Már nem ilyen meggyőző szakavatottsággal és költői erővel szól a jó asszonyi állatról, ám feltétlen híve az elme, a józan okosság által szabályozott házastársi, vagy a házasulás érdekében létesített szerelmi kapcsolatnak. Még ilyen mértékben sem tételezek fel szereimundort a Bendő Pannáról írott vers mögött, lévén szó, Gerézdi terminológiájával, kurvacsúfolóról, amelynek célja egyetlen, rossz erkölcsű, feslett úrinő tetteinek kiéneklése, feddése, morális elítélése. Egészen más a helyzet viszont a Rimay—Madách-kódex ismeretlen szerzőtől — a korábbi szakirodalmi fenntartásokat tudomásul véve is egyre inkább hajlok afelé, hogy magától Madáchtól — származó tizenöt szerelmes versében — amelyek már akkor is jellemzőek lehetnek Madáchra, ha ő csak másolta őket. E ciklusban — mert feltétlenül összetartozó, fiktív epiko-lírai és talán kronológiai rendet is követő versekről van szó — pontosan ellenkező a kép. Itt éppen a petrarkista hagyományok továbbélését, az udvari jó modort, s az azzal járó fentebb stílt, az úrnő-szolga, illetve rabtartó-rab viszonyt s az annak megfelelő tipikus szituációkat (levél- és ajándékküldés, távollét, beteljesülés stb.) vagyunk kénytelenek konstatálni. (E szövegek a finomabb virágszimbolikán túl alantasabb ezoterikus célzásokat nem tartalmaznak, egyetlen — s talán éppen ettől beszédes! — kivétel csupán ez az erőteljesebb kifejezés, kép: Szépek szabadságát hagyjuk azért helyin / S vígadjon s ki őket viselheti nyelin, / S nyugodjék is ki-ki kegyesének mellin, / S kitől lehet, kést is cseréljen hüvelyin . — Ez utóbbi sor változatai többször is előfordulnak hitelesnek tartott Madách-szövegekben : Csak telhessék nyers bőrrel hiveled (Bendő Panna-vers), illetve Telhessék eleven késsel hivele (A paráznaságról szóló traktátus fordításában). Akár Rimay, akár Madách írta e verseket, vagy származzanak bár egy harmadik kéztől, a Madách-lejegyzésben való fennmaradásuk azt sugallja számomra, hogy — a Horváth Iván meghonosította terminussal élve — ennek az arisztokratikus regiszterbe

9 tartozó, udvari típusú szerelmi lírának, s vele a nő — a jámbor, kegyes, szemérmes, szűzi, tehát: erkölcsileg érdemes nő — piedesztálra állításának Madách Gáspár tudatvilágában még helye van, vagy legalábbis egy életszakaszában helye volt. Ugyanígy ezen arisztokratikus regiszterbe tartozónak vélem a Bendő Pannát feddő éneket, mint a morális elutasítás eszközét. Nem érthetek egyet a nagytudású Gerézdi Rabánnal abban, hogy e vers „Hangja méltó a tematikához. Tessék-lássék azt mímeli, hogy az erkölcs védelmében hallatja szavát, hivalkodva tükröt tart a delikvens elé, s ezzel kész is a menlevél a latorkodásra. ... S a célbavett már csak ürügy, fő a trágárkodás. Minden újra meg újra a nemi közösülés felé fut ki."

10 Ha így lenne — teszem már én hozzá —, akkor módszere azonos lenne azzal, ahogyan — Horváth Iván szavaival —: ,,A populáris regiszter trágár szövegei is gyakran élnek képmutatóan a didaktikus helytelenítés eszközével ..."

11 E képmutatásnak nyoma sincs, a vers semmilyen szintjén. Úgy vélem viszont, hogy a Madách Gáspárnak tulajdonítható írások erőteljes programszerűségének ismeretében nem állja meg helyét Gerézdi olvasata. Madách a hitelesíthető írásai mindegyikében, fordításbán és eredeti munkában egyaránt a bűnt és a bűnös embert ostorozó morális fennsőbbség nevében és alakjában fog tollat. Hiteles versei mögött minden esetben a bűnös ember és az igaz hiten nyert üdvözülés oppozíciója húzódik meg: erkölcsnevelő-jobbító célzattal írja intő-oktató verseit. A Czobor Anna-imádságok alaptónusát ez adja meg, ezért írja-fordítja a Calabria tartományának elsüllyedését megéneklő versét: Világ elhanyatlott már / Számtalan gonoszságban. / Napról napra csak újul / Feslett áliapatjábaro/ Tobzódás és Hamisság / Hajló paráznaságban, / Nagy harag jó rendet bont / Bűnre való hajlásban. Rimaytól is hasonló hangvételű bűnbánó verset fordít: Bujaság és nagy hamisság, / Kevélység szorult hazugság, 65