Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Jankovics József: A Madách Gáspár-jelenség

/Állhatatlanság, torkosság, / Nincs bennem semmi jámborság. / Igazság tőlem elfordult / Irigységben éltem merült / Én szívem vonszon gonoszhoz, / Ez világi kívánsághoz. A világ elmerült a bűnökben — ezt sugallják a főbűnökről írt rövid képmagyarázatai. A bűnök kigyomlálása és a Rimay által is felmagasztalt keresztény-sztoikus erények éltetése érdekében fordítja Cato bölcs maximáit. A fertelmes bűnök eláradása miatti felháborodásában adja helyzetjelentését a feltehetően felsőmagyarországi —talán: kékkői, ne feledjük, Balassa Simon kékkői prefektusa volt — állapotokról, Sodomához, Kleopátra és Semiramis barlangjához hasonlítva környezetét. Hegyesre élezi pennáját a gonosz asszonyi állat hibáiról-vétkeiről szóló, feltehetőleg cseh nyelvű traktátus fordításában a jelenség feletti felháborodása miatt: „Ez mostani seculumban meghanyatlott állapatjának bűnnel való bŐvelkedésének terjedése s fertelmes parázna életnek, bujálkodásának cselekedendő gonosz s vezérlő volta annyira elhatalmazott az emberek között, édesgető csipkedésével behatott szívnek belső gyükerecskéjében, hogy semmiképpen onnét ki nem űzettethetik s verettetik, gonosz fullánkjának mérge, mely pedig az jóra való indulatot istenes, jószágos cselekedeteket megfojtja s fullasztja és oszlatja, semmivé tétéi az emberekben." Mint az idézetekből is kitűnhetett, Madách kulcsszava a paráznaság, fajtalanság, bujaság. Ennek s nem a szerelemnek „világbíró hatalma" ellen veszi fel a harcot. Ebbe a sorba pedig a legteljesebb mértékben beleillik Bendő Panna erkölcseinek vagy inkább erkölcstelenségének bírálata, ami — bármilyen invenciózus is Gerézdi feltételezése — számomra semmiképpen nem tűnik a vallásos ének lator, mert „parodisztikus, obszcén visszájának".

12 Sem travesztia, sem persziflázs! A kurvát úgy állítja Madách a pellengérre, hogy ráolvassa — kiénekli — tetteit: Igaz ember volna, ki szemedre hánná / Fajtalan életedet elődben számlálná. — írja, s ő ezt teszi. S fontos, hogy nem serfőző polgárasszonynak tart tükröt, mint Gerézdi Rábán vélte, hanem kocsmajogot bíró nemesasszonynak: Fő rendek közül tégedet számláltak, / Nagy jószágú vagy, felőled tartották. — Buja természetét a disznóhoz hasonlítja, mint másutt is tette már, s életvitelét Kleopátráéhoz, akinek szintén nem kis szerep jutott a Madách-életműben. Maga a vers nem túlfűtött erotikájú, híjával van minden rejtett allúziónak, nehezen felfejthető ezoterikus utalásnak. Bár e vers attribúciójánál fontos érvnek számított a ,,Csak telhessék nyers bőrrel hiveled" sor, amiről és variánsairól esett már szó, ez valószínűleg nem Madách Gáspár találmánya. A kor populáris regiszteréhez tartozó lakodalmi költés egyik darabjában is előfordul, tehát közismert kifejezés lehetett. (Azért rántsd keresztül rossz hegedűdet, / Hüvelyedben tegyed rozsdás késedet — szólítja meg szexuális utalással önmagát 1636-ban egy lakodalmi énekes.)

13 Csakúgy, mint a bögre, a kút vagy a csizma, a hüvely is alkalmas hívószó lehetett a kés, a tőr stb. fallikus szimbólumként való említésére, tehát nem lehetett ritka. Ugyanilyen jelenséggel találkozhatunk a vers utolsó sorának ,,ltője ha nagy, vele örömest hálsz" kitételében, ahol az ütő, mint másutt a cimbalomverő vagy a dióverő bot, a kortársi költészetben szintén jelképes szerepű. A csúfolódó-feddő-kiéneklő vers szerzője tehát egyrészt nyíltan — Egyik, ha lecsúsz, más ágyban heverjen; Végre lovászkák is az hasadra hágtak; De azért sokaknak az tested volt köz — , másrészt számunkra már burkoltabban, de a kortársak előtt majd hasonló nyíltsággal és szókimondással, de nem „saját jegyzísben" használt igékkel, minden képmutatás, a paródia szellemi és érzéki öröme nélkül, a lator énekköltés kellékeit felhasználva tette erkölcsnemesítő dolgát. Ha Madách, akkor más írásaival a legteljesebb összhangban, azonos erkölcsi-ideológiai alapról! Egészen más a helyzet a Balassa János éneke sólymocskájárul esetében. Feltétlenül Gerézdi Rábán érdeme, hogy — szemben Eckhardt félreértelmezésével - rendkívüli versérzé<enységgel felfedezte és előtérbe helyezte e vers ezoterikus jelentését, latrikánus jellegét, s igazi címzettjét, aki nem a költő Bálint apja! 66