Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

királynőjéhez, Bethlenek szerencsésnek Ígérkező építkezését Nabukodonozor nagy és gazdag birodalmához hasonlítani."

27 A ,,Kemence s Velence" mondásnak Rimay verséhez és kemence—Velence ríméhez természetesen csak annyiban van köze, hogy a köznapi használatú sztereotípia ötletet adott a rímhez, és segített elfogadhatóvá tételében. Annál is inkább, mert a Velence ,,nemcsak a Kemence tulajdonnévvel, hanem (...) a kemence köznévvel is" összecseng — mutat rá ugyancsak Csefkó Gyula —, némelyek egyenesen ,,ez utóbbival hozzák kapcsolatba és a Kemence, Velence; Velence—Kemence szólást így magyarázzák: Жетепсе, Velence. Nagy különbség. Kemence száraz helyen áll, velence vízben*^."

28 „Mert te szépségedbe szívem úgy merült be, mint tergerben Velence." A Velence, 'Ve nezia' jelentését itt sem kell bizonygatnunk, mégis megjegyzendő, hogy a magyarban a Velence tulajdonnév mellett hasonlóképpen van velence köznév, mint ahogy van Kemence s kemence. A velence a régi magyar nyelvben 1. 'lasnak, pokróc, takaró', 2. 'szélvitorla, szélkakas, szélirányjelző zászló: vexillum ventorum index' jelentésű. Szarvas—Simonyi nyelvtörténeti szótára Kis Viczay adagiumjai közül (1713) idézi ilyen előfordulásait: ,,Világi szerencse, változó velence" (59), „Olyan a szerencse, mint forgó velence, nem áll soha egy nyomban" (376),

29 Ez utóbbi jelentésre Csefkó Gyula még a XVII. századi Liszti László és Beniczky Péter verseiből is hoz példákat: ,,Jó s gonosz szerencse,/ Mint forgó velence"; ,,Gyakorban szerencse, mint arany velence, / Gyönyörködteté népük".

30 A szótári magyarázatot Csefkó azonban kétségbevonja, s azt tételezi fel, hogy idézeteinek velencé-\e nem szélkakast jelentett, még akkor sem, „ha esetleg velencei réz-bő\ (sárgaréz) készült volna is, hanem valami mást".

31 Csefkó szerint a forgó velence a .körhinta', a ,ringlispil' lehet, mert forgásával mindig változó képet tárt a néző elé, s kellékei (lovak, gyaloghintók, gondolák, lampionok) Velencét idézhették. Igenám, de a Velencének ezt a jelentését nem tudja adatolni, csak emlékszik rá, hogy „némely nyugati nagyváros vurstliját vagy annak azt a részét, ahol a ringlispilek forognak, a maguk nyelvén ve/encé-nek nevezik az ottaniak". A körhinta „föltehető velence neve" tehát „olasz mutatványosokra utalna".

32 Rimay több értelmű Velencéjéhez ez a Csefkó fejtegette esetleges jelentés még igazán jól illene! — kár, hogy egyelőre nem bizonyítható. A tetszetős feltevés magyarázatához az európai és a magyar „vurstlinyelv", a mutatványos-szókincs tanulmányozása vihetnek közelebb, s tudnunk kellene arról is, mennyire voltak elterjedtek Európában és náluk a (bizonyára monográfiákban leírt) velencei szórakozásformák és szórakozási eszközök, hiszen a ringlispíl pl. nagyon is elképzelhető karneváli mulatságok mutatványos-kellékeként. Az Én édes Ilonám ... vizsgált három sora olyan többértelmű rímszavakkal zárul tehát, amelyek közül mind jól ismert volt, s közülük a kemence—Velence rímes közmondásként is elterjedt. A szelence—kemence—Velence rímhármas ebből következően régi magyar fülnek és szemnek keresetlenebb és ismertebb lehetett, mint a mai hallgatónak és olvasónak. Rimay elterjedt és szilárdan összetartozó szó- és fráziskincséből építkezett, és összecsendülő rímszavait versbeli jelentésükben futtatta ki a tengerbe merült Velencére. A hármas hasonlat gyönyörű rímkoronája Velence ugyan, de jelentéstani fejtegetéseink még nem bizonyítékok a költő velencei tartózkodása mellett. Közelítsünk Velencéhez másfelől is: a Venus fajtalan hús... kezdetű másik Rimay-vers értelmezésével: Venus fajtalan hús, csipkéből tekert gúzs, elmének bojtorjánja, Szederj természetű, ragadó beszedő bujaságnak oltványa, Kis gyönyörűséggel, soknak nagy veszéllyel romlásának kormánya. Ki hihet te szódnak, ha nincs semmi jódnak állandó öröksége. Minden, ki követett, tüled nyavalyát vett, romlott is békessége, 40