Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)
Magadnak tartsad hát azt a bujaságfát körülnőtt örményeket, Kibűl terjesztettél s mind széllel hintettél fajtalan törvényeket... 33 Az a „retorikai gyakorlat", a Vájjon s de mi haszon ... kezdetű, amelyre a Venus fajtalan hús... felel, nem körvonalazza közelebbről a kárhoztatott nőtípust: Rimay „ékes asszony" „kedves", „kegyes" megnevezéseket használ, és a testi szerelem jogát még azok esetében is bizonygatja, kiket csak „egy dög férj él". A „Szűz Diana" nevében beszélő Venus fajtalan hús ... kezdetű felelővers „Buja Venus"-a egyértelműbben karakterizált: megítélésem szerint ez a kurtizán arcképe — vagy annak i is felfogható. A bizarr metaforák közül a bojtorján, a szeder, az oltvány s még a bujaságfa is érthető, kettős jelentése a „csipkébül tekert gúzs"-nak lehet. A csipke a verset átindázó növényi ornamentikába úgy illik bele, ha 'csipkebogyó tövises ága' vagy 'tövis, tüske', 'töviseság' jelentésűnek tekintjük; 34 a „csipkéből tekert gúzs" eszerint tövisből, tövises ágból font kötél, nyűg, béklyó. A csipke ilyen értelmű használata a régi magyar költészetben párját ritkítja, de éppen maga Rimay szolgáltat rá példát manierista mesterprózájában, hogy a csipkét ,tövisnek' tekintette. A Prágai András könyvéről szóló, 1629. május 29-én kelt nevezetes levél eme részletének szóhasználata ráadásul a két velencés versre emlékeztet: „Ez könyvbeli olvasáskor oly haszonhozó munkálkodás kívántatik, hogy ez innen gyűjtegethető ámbra, pézsma, balsamum kenetnek gyönyörűséges illatát (...) a közöttük sétikáló s járdogáló személy maga is szagolhatná (...) De héjában, aki szerecsen, ugyan cserecsen az, annyi szappant nem vesztegethetnek, mosogathatnak reája, hogy feketesége fejérséggé változzék bőrinek, s csak úgyis ragadnak s akadnak ez könyv intési, tanításai, oktatási szívébe, elméjébe, mint a tövis, a bojtorján és a csipke ragadhat, akadhat az igen megaszott száraz tökben." 35 A csipke itt bizony 'tövis', de hogyan is tagadhatnánk, hogy akárcsak a régi magyar köznyelv, Rimay nyilvánvalóan ismerte a csipke 'finom fonálból készült, áttört szerkezetű textília' jelentését is. Vajon nem erre akart-e utalni mégis, vagy nem akart-e utalni erre is a versben? A „csipkéből tekert gúzs" ily módon a cifrán felöltözött kurtizán béklyózó hálója, köteléke lenne. Némiképp hasonlóan, mint az első Lidia-vers 10. sorában emlegetett „szerelemháló". Itt azonban természetesen nem elítélő a jelentés: „Minem rossznak való az szerelemháló felterített kötele? Ésszel, okossággal, vidám józansággal szükség, hogy legyen tele, Az, aki kívánja, hogy búval ne hányja s legyen áltmenetele." 36 A versek összefüggései és az életrajzi-élményi jelentés lehetősége Az egymásra felelő „retorikai gyakorlatok", a Vajjons de mi haszon ... és a Venus fajtalan hús ... azonos formát (Balassi-strófa) s majdnem azonos terjedelmet (6—7 versszak) mutatnak. Ugyanilyen Balassi-strófás, 7 szakaszos vers az Én édes Ilonám ..., amelynek sorkezdő szavai egyrészt azonosak a karcsúbb Lidia-vers záróstrófájának sorkezdetével (Én édes Lídiám...), másrészt hasonlóan meghitt hangulatú a két vers elköszönő záróformulája is: Én édes Lidiám, víg légy, ne bánkódjál, Hozzám szerelmedben mindvégig híven állj. Isten adjon erőt, csendeszen aludjál! (Ne csudáld szivemet...)
