Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Salamon István: Irodalmi ismeretközlés a Magyar Rádióban (1925–45)

Cs. Szabó László, az irodalmi osztály vezetője (1935-1944) Cs. Szabót is Kozma Miklós hívta meg irodalmi osztályvezetőnek unokaöccse, Kandó László javaslatára, csakúgy, mint Németh Antalt, a Nemzeti Színház igazgatóját, aki a drámai osztály vezetője lett. A Koszorú, a Petőfi Társaság közlönye nem kíméletes Cs. Szabóval, a Magyar Rádió első évtizedének végén pedig kárhoztatja az irodalom „elhajlását" balra. Kiemeli Somogyváry Gyula szerepét, aki a nemzeti irodalom híveinek és munkatársainak többségére hivatkozva őrizte az arányt és szóhoz juttatta a pártolt irány képviselőit. ,/K váratlanul felbukkanó Cs. Szabó fiatalsága, tapasztalatlansága és világnézeti adottsága aztán végleg betetőzte a Németh Lászlótól megkezdett munkát." „az arányszám most már oda módosult, hogy 95%-ban jutnak mikrofon elé a Nyugat írói, a radikális és liberális lapok munkatársai, és 5%-ban azok, akik esetleg a nemzeti irodalomhoz tartoznak. De csak esetleg." — állapítja meg a Petőfi Társaság közlönye. Cs. Szabó a rámaradt Száz könyv sorozatot elődje szellemében fejezte be. Igy például Babits 15 előadást tartott a sorozat keretében, s később az úgynevezett antológiasorozat előadásaiban, 1939-ben; ebben a Nyugat első nemzedékének akkorra javarészt elhunyt tagjait mutatta be. A konzervatív lapokon kívül kezdetben támadta Cs. Szabót Oláh György, az országos hírű fasiszta újságíró is, aki parlamenti felszólalásban tette szóvá az aggasztó őrségváltást egy „keresztény nemzeti intézmény"-ben. Hasonló támadások érték a Milotay-féle sajtó (az Új Magyarság) részéről is. Az ilyen-olyan közgazdásznak, zsidónak, zsidóbérencnek titulált Cs. Szabónak, elődjével elletétben, kötélidegei voltak, a sajtó egy fél év múlva felhagyott a vádaskodással. Cs. Szabó ügyes diplomáciával műsorra tűzött olyan konzervatív és dilettáns írókat is, akiknek szerepeltetésével ugyan nem értett egyet, de ez volt, az ő szavával élve, az „oroszlánetetés." Saját műveit viszont — bár ezzel jelentős tiszteletdíjról mondott le — nem tűzette műsorra, így kikezdhetetlen maradt. A Rádió elnöke és műsorigazgatója bizalmi emberként kezelte munkatársait, műsorjavaslataikat rendszerint elfogadva. A külső ellenőrzés, a heti műsortervek áttekintése a szerdánként összeülő ún. Miniszterközi Műsorellenőrző Bizottság feladata volt. Ez a második világháború kezdetéig ,,lazábban" működött, a tagok nagy része nemigen ismerte az írókat, a komponistákat, Hlatky Endre, a műsorigazgató megtalálta a szót értéshez szükséges urambátyám hangnemet. A bizottságban szövetségesekre is akadt, ilyen volt pl. Komjáthy Aladár, a költőtermészettudós, — egyben magas rangú kormányhivatalnok Babits tanítványa; s a művészettörténész Ybl Ervin. Cs. Szabó László bemutatkozó interjújában megjegyzi, hogy ,jaz írástudók a lehető legszigorúbb mértéket, a magas színvonalat, az abszolút irodalmat követelik, a közönség jó része pedig szórakozni akar, nem pedig tanulni." Cs. Szabó László visszaemlékezéséből : * ,/kmikor én ott voltam egypár éve, meglátogatta a Magyar Rádiót az Angol Rádió drámai osztályának vezetője és csinált egy nagy műsort Budapestről. Belebeleszagolt a magyar műsorba fordítások, interpretálások, magyarázások útján. Kisujjában volt a rádió. Tájékozódni tudott így is, és azt mondotta, hogy valószínűleg ez a legjobb rádió Közép-Európában. Erről magam is meg vagyok győződve, nem szabad elfelejteni, hogy ez volt pl. a magyar zenének az aranykora. S ha természetesen esténként uralkodott is a cigányzene, ugyanakkor mégiscsak kisugárzott a 106