Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kőszeghy Péter: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás

VÖ.: még: RMKT XVI1/3. Szerk.: Stoll Béla. Bp. 1961. 563-564. Ugyanitt még több adat a virágénekekről. i. m. 564. Uo. Ezt a nézetet vallja Horváth Iván idézett művében. Ha jól tudom, irikább ez az álláspont tekinthető szakmai konszenzusnak. A szöveg utolsó — és legjobb — kiadása: Horváth István: Telegdi Kata verses levele. In: A régi magyar vers. Szerk.: Komlovszki Tibor. Bp. 1979. 161—164. Két vitéz nemesúr. Telegdi Pál és János levelezése a XVI. század végéről. Közzéteszi: Eckhardt Sándor. Bp. 1944. 18. A nagy port felvert eseményt Schesaeus 1557/1558-ban latin szerelmi elégiában is megörökítette. Vö.: Hegedűs István: Schesaeus Keresztély: Kendi Anna históriája It. 1916. 1-15. A Szép magyar komédia ajánlásában Balassi is ,szerelmes leveleknek' mondja versei egy részét. A szakirodalom már több ilyet ismer. Ezek közül a legfontosabb az ún. Padovai ének (1545 előttről), ezt Bernardino Tomitano tudósítása őrizte meg. Szövege, amely a magyarról latinra, a latinról olaszra való fordítás során nyilván sokat változott, nem tekinthető hitelesnek, azonban semmi okunk az adat tényét, azt, hogy volt Balassi előtt „humanista gyökerű műdal" (Horváth János kifejezése) kétségbe vonni. A kérdésről Id.: Horváth János: Hír három virágénekről. In: Tanulmányok. Bp. 1956. 64., Gerézdi Rábán: A magyar világi líra kezdetei. Bp. 1962. 303., Horváth Iván: i. m. 225— 256. A világi udvarló költészet meglétére vallanak a Horváth Iván által is idézett (i. m. 260.) Nagyszombati- és Horváth-kódex apácaregulái, méghozzá meglehetős egyértelműséggel: „Éneklésedben te szódat udvar/ó módra ne tördel/ed" — ezt nehéz másképp érteni, minthogy egyesek igenis „udvarló módra" tördelték éneküket. Vö. még:Tarnai Andor: „A magyar nyelvet írni kezdik". Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. Bp. 1984. 274. főleg a 270. jegyzet. Tarnai Andor idézett művének alapgondolata, amelyet több vonatkozásban, meggyőzően bizonyít, hogy latin minták nyomán először egy szóbeli fordításirodalom jött létre, amely majd csak később, a szóbeliségben élés után —„másodlagosan" —került be az írásbeliségbe. Tarnai e műve hatására és gondolatmenetének mintájára alakítottam ki nézeteim egy részét. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy e szövegek virágénekek lennének! Azaz nem helyeseljük V. Kovács Sándor eljárását, aki szöveggyűjteményében „virágének-töredékek" címszó alatt közli a vallásos szövegek ma világiasnak ható részleteit. Vö.: Régi magyar olvasókönyv. Bp. é. n. (1985) 60—61. 11