Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Kőszeghy Péter: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás
21. RMKT 2 . Középkori magyar verseink. Szerk.: Horváth Cyrill. Bp. 1921. 160-176. 22. És viszont: természetesen a profán költészet is hatott a vallásosra. 23. Vö. pl. Peter Dronke: Médiéval latin and the rise of European love-lyric. Oxford, 1965. 478—481. (Az itt közölt latin nyelvű szerelmes levelekben a Bibliából, az egyházatyáktól stb. származó idézetek — illetve reminiszcenciák — bőséggel találhatók.) 24. Dronke: i. m. 62. 25. Dronke: i. m. 57-62. 26. Dronke: i. m. 62—63.; azt, hogy e viszony kialakulásában a feudális hierarchiának is igen nagy — talán döntő — része volt, természetesen nem tagadom. 27. Első ismert előfordulása Sylvester Jánosnál (1541); vö. a 2. jegyzettel! Egészen bizonyos azonban, hogy ekkorra már több évtizedes, esetleg évszázados múltja volt a magyar nyelvben. 28. A virágszimbolika a középkori liturgikus (és lovagi) költészetbe valószínűleg az ókori görög és latin szerzőktől (Rufinos, Tiberianus) került. A kérdésről részletesebben pl.: Dronke: i. m. 181—192. A virágszimbolika esetében azonban a poligenezis feltételezése is feltétlenül jogos, ezt a jelképrendszert jól ismeri például az Ókori görög-latin kultúráktól érintetlen keleti népek költészete is. 29. Vö.: Képes Géza: A magyar ősköltészet nyomairól. In: Az idő körvonalai. Bp. 1976. 58. Tudtommal Képes Géza volt az első, aki jelentőséget tulajdonított annak a ténynek, hogy a virágének nem tükörfordítása sem a latin cantilena de amicu/ának, sem más, velünk kulturális kölcsönhatásban volt európai népek megfelelő kifejezéseinek. E megfigyelésére építő következtetését — a virágének ősi finnugor örökség — azonban túlzottan merésznek vélem. 30. RMKT 2 , 105. 31. Szabolcsi Bence: Adalék a XVI—XVII. századi magyar irodalom- és zenetörténethez. Új Zenei Szemle, 1952. III. 11—13. Vö.: Kardos Tibor: Gerézdi Rábán: A magyar világi líra kezdetei (recenzió) ItK 1964. 115., V. Kovács Sándor: Egy „virágének" szövegtörténetéhez. ItK 1964.208. 32. Rozmaringkoszorú. Szlovákiai magyar tájak népköltészete. Pozsony, 1979. 155. 33. A szakirodalomban egyre inkább terjedő elnevezése a Balassi-kódexben megőrzött Balassi versek azon csoportjának, amelyeket a másoló így minősített: ,,Ezeket penig az maga kezével írt könyvből írták ki szorul szóra." Más kérdés, hogy a ,maga kezével írt könyv' a korban állandósult szókapcsolat értékű volt, a leltárak tanúsága szerint számtalan manuscriptumot hívtak így, még szótárazva is előfordul (Gyöngyösi szótártöredék, 1560.: „Liber idiographus: ő maga köszeuel irt könyu"). Nem biztos tehát, hogy szerencsés e 12
