Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

Bán Imre-Julow Viktor, Debreceni diákirodalom a felvilágosodás korában, Bp., 1964,146. Földi János, A versírásról, szerk. Ádámné Révész Gabriella, Bp., 1962, 75. A jegyzetre Szabó Géza figyelmeztetett. Különben Sáránd, Báránd, Pocsaj bihari szülőhelyem kisfalvai. „Egybepárosítások vagy inkább srófolások" bizony történtek vélük közigazgatásilag is: szülőfalumat, Esztárt, a mellette lévő Pocsajjal párosították, így lett Pocsaj-Esztár (vagy Pocsajesztár?) ; éppúgy tehát, miként Gyoma elnyelte Endrődöt (Gyomaendrőd), Nógrádverőce Kismarost (Verőcemaros). Nem jó tendencia ez, csonkítja a múltat, szegényíti a hagyományt. — Visszatérve a rímekhez: a helységnevekkel való rímelésre (és figura etimologicára) már a népköltészet és Csáti Demeter Pannóniai ének-e jó példa. Vö. Jelenlévő múlt с könyvemmel, Bp., 1978, 134—141. Velence mint városnév szintén korán rímhelyzetbe került. Lásd a középkori Mátyás-emlékdal 6. versszakában, de a vers különben jó rímei — mai érzékelésünk-ízlésünk szerint — itt megbicsaklanak: „Igyekezel vala sok országokra, / És nagy hatalmas városokra, / Az vízen álló Velencére, / És benne való beles olaszokra." Feltűnő az emlékdalban az is, hogy két strófával elébb a Prága helynévhez vannak jó rímek: „Akkoron te léi oly igen drága, / Téged kéványa cseh Prága, / Meghervadozott szép zeld áge, / Nem kellemetes neki virága.." Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból, I. rész, 2. kiad., átdolg. Klaniczay Tibor, Bp., 1963,134. Tóth Árpád, Költemények, kiad. Kocztur Gizella—Kardos László, Összes művei, I. köt, Bp., 1964,103. (A kritikai kiadásnak a rímekre vonatkozóan nincs megjegyzése.) Vö. még Kardos László, Tóth Árpád, 2., átdolg. kiad., Bp., 1965, 234. Rába György, A szép hűtlenek (Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításai), Bp., 1969, 293. Ezt a példát Kabdebó Lóránt figyelmeztetése nyomán ismerem. József Attila Összes versei, I. köt., Stoll Béla-kiad., Bp., 1984,99. Kosztolányi Dezső Összes versei, II. köt., kiad. Réz Pál, II. köt., Bp.-, 1984, 186. Vö. még 334. Erre a szempontra Kristó Nagy István utalt hozzászólásában e tanulmány első előadásformájának elhangzásakor. (A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Hagyomány és ismeretközlés című ülésszakán; Salgótarján, 1986. nov. 16.) Pók Lajos A szecesszió с igen gazdag antológiája (Bp., 1972) verses szövegekre nem terjeszkedik ki. Horváth János, Rendszeres magyar verstan, Bp., 1951, 73. (A továbbiakban: Horváth J. 1951.) RábaGy.,1. m., 1969, 293. Jékely Zoltán Összegyűjtött versei, kiad. Győri János, Bp., 1985, 137. Uo., 180. A Római éjszaka:203-204. Jékely egyik legutolsó verse, az 1982. február 5-én dátumozó« Szonett-gyakorlat Gergővel sorkezdő szava is Velence, de rímhelyzetbe itt személynevek kerülnek: „Velence legnagyobb fia, Vivaldi, / ki bécsi csontkamrában nyúgoszol, / a pápák orqonása. Frescobaldi, / tán boldogoknak játszol valahol?" 60