Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Komlovszki Tibor: Rimay költészete és Ecsedi Báthory István

sával nem számolt irodalomtörténetírásunk, hiszen a kézirat csak a múlt század közepén került elő: „... 1850-ig eltemetve feküdt az oláhfenesi Jósika-kastély kápolnájában, nyomtatásban nem jelent meg, másolás útján való terjesztéséről sem tudunk."

20 Rimay, az országbíró titkára viszont minden kétséget kizáróan ismerte. Ecsedi Báthory és Rimay közel azonos jellegű válságélményére már utaltunk. Báthory meditációinak és Rimay költészetének világképe, életszemlélete mélységesen rokon életérzés kifejezője. Az életszemlélet rokon vonásai mellett szembetűnőek a szöveg, a Báthory-próza és a Rimay-vers formai kiképzésének hasonló jegyei is, amelyek a közvetlenebb kapcsolatra utalnak. Egy korábbi dolgozatomban részletesebben szóltam arról, hogy Rimay költői gyakorlatában a Balassi-vers jellegétől való távolodásban, saját hangja, stílusa kialakulásában, de életszemlélete kifejezésében is elsődleges szerepet játszott a Balassi képzetkincsének jellegétől fokozatosan eltávolodó s egyre jelentősebb versbeli szerepet kapó sajátos képrendszer.

21 A Rimay-vers meghatározott képzetkörből merítő képvilága összességében valamiféle reménytelenség-, elviselhetetlenség-érzetet sugall. Rimay sajátos képzetkörből merítő képrendszerét önálló, eredeti leleményének tartjuk. Ha azonban Ecsedi Báthory meditációinak képanyagával összevetjük Rimay sajátos, pejoratív, naturalisztikus költői képvilágát, mintha módosításra szorulna e megállapítás, mert a meditációk komor áramlásában már ott sorjáznak a Rimayra is oly jellemző képes kifejezések. Ecsedi Báthory meditációiban kimutatható Balassi költészetének, kivált istenes énekeinek, de a Beteg lelkeknek való füves kertecskének is az inspirációja,

22 de nem feltételezhető, hogy a szolgálatában álló tizenhét éves Rimay, aki 1587 körül még Balassi lírájának bűvkörében verselt, hathatott volna a meditációkra. Rimay költészetének önálló, eredeti hangja egyébként Bocskaihoz való csatlakozása idején, 1604—1605 körül alakulhatott ki. Arra természetesen nincs lehetőségünk, hogy Ecsedi Báthory István meditációi és a Rimay-versek valamennyi párhuzamba állítható helyét, szövegrészletét idézzük az összefüggés igazolására, csupán a legjellemzőbbekre szorítkozhatunk. Nem érdektelen Ecsedi Báthory már-már mazochista bűntudatát kifejező vissza-visszatérő, sztereotip önjellemzés-sorozatából idéznünk, hiszen ezek nem egyszer a Rimay-versek jellegzetes jelzőrendszerére egyértelműen emlékeztetnek: „énbennem, érdemetlen férgedben" (4.) ; „nekem, fertelmes bűnös szolgádnak" (4.); „éltem mind dög, és mint bolond" (11.); „én nyomorodott utálatos bűnös vagyok, megrothadandó por, élek úgy mint bűntől megsenyvedett dög" (14.); „Jobb Uram ilyen fertelmes férgednek testemben semmié lenni" (22.); „emlékezzél meg rólam, férgecskédről, bogaracskádról" (28.); „én bűnös dög" (46.); ,,én féreg vagyok, és annál is alább való és a világnak gyalázatja" (47.); „az én dög bűneim" (72.); „én megnyomorult bűnös dög" (114.); „Tudod Uram az én sok lelki, testi nyavalyáimat, hogy én csak bűnös ember vagyok, tététől fogva talpig nincsen bennem egészség, azaz semmi jó." (144.) A világ, az ország, az ember, az egyén korábbi egészséges állapotának, épségének megszűnése, széttöredezése Rimay szemléletének is egyik sarkalatos pontja. Ecsedi Báthory István igen kedveli saját vívódó-öngyötrő lelki állapotának rajzában a dinamikus folyamatokkal való megjelenítést, többnyire a nyugtalan, sokszor a kellemetlen, vagy éppen a viszolyogtató képzetek előszámlálását: „Az én húsomat megavította ..., és az én bőrömet, össze rontotta az én csontom húsát" (136); „És noha az keserves feredőben firedek, keserves pohárt iszom, szomorúságos nyomorúságokban éjjel nappal torkig ülök és ugyan úszók az kínokban" (105.); „Eláradott mi köztünk, rend és személyválogatás nélkül azban az álnokság, az gonoszság felforr naponként, nincsen jól az dolog ez földön" (103); „az álnokságosgondolatokban torkig úszok"( 104.) ; „zúgnak énbennem az bűnök mint az folyó vizek, és fortyognak mint az örvényeknek tekergő megszorulási, felhányódnak mintáz köveken sebességgel folyó vizek."(30-31.) 31