Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Bóka Éva: Guilleragues és a magyar ügyek (1679–1684)

két kérdés vonatkozásában újat mondanak és megfontolásra érdemesek. Az egyik kérdés az, hogyan helyezi el Guilleragues a Thököly által követett politikát az európai politikában. A másik kérdés: Mire alapozta szerinte Thököly politikai reményeit a török Bécs alatti vereségéig 1683-ban. 1. A francia követ, aki mindvégig azon volt, hogy az elégedetlenek császár iránti szimpátiáit eloszlassa, a következőket mondta Bessenyeinek és Ruszkainak, az elégedetlenek küldötteinek 1682. január 14-én: „Saját maguktól sohasem találnának biztonságot a császárnál, aki a spanyol politika rabja, és aki sohasem bocsát meg ... nem jött még el a békesség olyannyira várt ideje, és ha egy tehetős hatalom garanciája nélkül egyeznének ki, könnyen elvesztenének mindent .., folyamodjanak XIV. Lajos protekciójáért, mert ő az egyetlen uralkodó, aki képes arra, hogy segítséget nyújtson nekik a háború folytatásához és biztosítékokat a béke élvezetéhez."

9 Guilleragues ezen szavai a francia politikával szoros összhangban voltak. A XVII. szár zadi diplomáciában elterjedt törekvés volt úgy harcolni és kötni szövetségeket, hogy a háborús konfliktusokat lezáró békekötés szavatolja az elért eredményeket. A századvég diplomáciát története is ezt igazolja. A Habsburg-francia hatalmi vetélkedés a Rajna-mentén már hosszú ideje mozgásban tartotta az európai politikai életet. A nymwegeni békekötést követően a fran>cia király belekezdett a reuniós politikába, s a visszacsatoló kamarák működését végigkísérték a rendezési tárgyalások 1681—84 között. Frankfurtban és Régesnburgban évekig tárgyalóasz!tálnál ültek az érintettek, hogy a francia király és a Habsburg császár valamint a német birodalom közötti vitás ügyeket tárgyalások útján megegyezéssel rendezzék. XIV. Lajos azt hirdette;, hogy egyetemes békét akar. A császár a törökkel évekig tárgyalt a vasvári béke meghosszabbijtásáról. A nymwegeni békekötést követő időszak tehát amolyan háborús fenyegetéssel teljes „háborúk közötti békének" volt tekinthető, a hatalmi vetélkedés tovább foly Európában, 1681—84 között szóba jöhetett az is, hogy a francia király valamint a Habsburg császár és a birodalmi rendek megegyeznek; az is, hogy a törökök meghosszabbítják a vasvári békét a császárral és ebbe belefoglalják Magyarországot is. Mindezekkel szoros összefüggésben Thököly is remélte, hogy sikerül elfogadtatnia fel

L tételeit Béccsel a francia király garanciájával. 1681—84 között mindenekelőtt a császár és a tö

L rökök közötti megállapodásra, a vasvári béke egyelőre bíztató perspektívákkal kecsegtető megr hosszabbítására számított. Ugy vélem, Thököly megértette a századvég európai útját, annál is inkább, mivel a politikai körülmények a bécsi török vereségig, s még rövid ideig ezután \s, nagyon biztatóak voltak számára egy jó egyezség elérésére. Mindezt bizonyítja, hogy'Thököly küldöttei Guilleragues-tól többször is kérték — előV ször 1682 január 15-én —, járjon közbe azért, hogy amennyiben sor kerülne a Habsburg császár és a porta között a vasvári béke meghosszabbítására, foglalják bele abba Magyarországot is. Ugyanezzel a kéréssel fordultak a portához 1682 februárjában.

10 1682. március 5-én a francia követ arról számolt be, hogy úgy érzi sikerült lerombolnia az elégedetlenek a császárba vetett hitét. Thököly küldöttei ugyanis biztosították őt arról, „tisztában vannak azzal, hogy XIV,. Lajos támogatása feltétlenül szükséges számunkra ahhoz, hogy Bécset a továbbiakban békekötésre kötelezzék, amelyért XIV. Lajos vállalna garanciát."

11 Guilleragues megértette, hogy Thököly szándéka az, hogy mind a portától, mind Bécstől megszabadulva uralkodjon. Továbbra is igyekezett felhívni a figyelmét arra, hogy ezt a tervét csak egy befolyásos hatalom támogatásával tudja megvalósítani, szüksége van tehát egy jó ellensúlyra.

12 A francia követ még a török bécsi vereségét követően, 1683 szeptember végén, is azt javasolja Thökölynek — aki tanácsot kért tőle hogyan viselkedjen a továbbiakban —, hogy „keresse az eszközöket arra, hogy uralkodónak ismerjék el azon egyezségek bevezetőjében vagy 35