Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Bóka Éva: Guilleragues és a magyar ügyek (1679–1684)
pontjai között, amelyeket Béccsel oly gyakran folytat a téli szállás, vagy a fegyverszünet, és egyéb ügyek folytán." 13 Még 1684 márciusában is lehetségesnek tartotta, hogy ТпоШупек si* kerül előnyös egyezséget kötnie, annak ellenére is, hogy tisztában volt azzal, hogy Thököly pártja meggyengült. 14 1684. október 6-án pedig a következőket írja: „Ha a császár békét köt a portával, akkor előnyös lenne — nekem úgy tűnik —, hogy Thököly Erdély békés fejedelme Щ «gyen, ami talán nem lenne lehetetlen." 15 Guilleragues azt sejteti velünk — s a Thököly által a későbbiekben követett politika is arról győz meg bennünket —, hogy Thököly külpolitikája is beleilleszthető abba a Bethlen által kezdeményezett és Rákóczi által kiteljesített politikai vonalba, amely szerint az európai konfliktusokat lezáró békekötésekre, a „jó békére" kell politizálni. 16 2. S végül nézzük, hogyan látja Guilleragues, mire alapozta Thököly politikáját 1681—1683 között, a „nagy lehetőségek" idején. A francia követ leveleiben rendre beszámol a császár a törökkel szemben folytatott szinte a megalázkodásig eltúlzott békepolitikájáról. Szerinte Thökölyt is ez a békepolitika bátorította fel. 1682. február 4-én pl. azt írja, hogy tisztában van azzal, hogy az elégedetlenek Magyarország egy részének urává akarnak válni, a szultán védnöksége alatt, és hogy meg vannak győződve arról, hogy a császár azt inkább át fogja engedni nekik, semmint hogy elszánja magát a háborúra. 17 1682. április 4-én így ír: „Nagyon valószínű, hogy a császár semmit sem sajnál azért, hogy alázatost, n kiszolgálja a spanyolokat és a hollandokat, hajlandó lesz feláldozni Magyarország nagy részé isztán a török támadásra való készülődésének híre hallatán is, és egy nap leforgása alatt áteuja i.iajd azokat a helyeket, amelyeket a törököknek három év alatt sem sikerült elfoglalniuk, azért hogy valamilyen segítséget tudjon nyújtani azoknak, akiket a király lehet hogy meg sem akar támadni Flandriában vagy Hollandiában, ha Felséged elhatározná magát á császáriak ellen." 18 1862. június 29-én beszámol arról, hogy a porta nem nagyon hajlik arra, hogy Béccsel meghosszabbítsa a békét, de mivel Caprara nagyon adakozónak bizonyul, lehet, hogy olyan előnyös feltételeket fog ajánlani a portának, hogy az végülis belemegy. Lengyelország ekkor nagyon veszélyes helyzetbe kerül majd, 19 A francia követ jól látja, hogy a bécsi udvar voltaképpen nem tett semmit Thököly bódításai ellen, beleegyeztek a számára nagyon előnyös házasságba is Zrínyi Ilonával, s mindezt abban a reményben, hátha kiegyezik velük Thököly. 20 Ugy véli, hogy a császári politikai vezetés magatartása akkortól kezdve változott meg lényegesen, az elégedetlenek vezérével szemben, amikor Thököly megkapta az athnamét és a porta Magyarország fejedelmének ismerte el. Ekkor jöttek rá a bécsi politikusok, hogy nem számíthatnak Thökölyre. 1682. november 23-i levelében azt olvashatjuk, hogy a császári internuncius azt híreszteli a portán, hogy Thököly becsapta urát (a császárt), ő az egyedüli oka minden rossznak, s hogy többé nem számíthat (Thököly) arra, hogy Bécs megegyezik vele. A császár csalódott abban a reményben, hogy Thököly házassága után átáll hozzá, tudja már, hogy nehezen helyrehozható hibát követett el azzal, hogy hagyta a törököket és az elégedetleneket ellenállás nélkül hódítani. Thököly Magyarország fejedelme lett, a törökök pedig felbátorodtak Thököly sikerei láttán. 21 Maga Caprara pedig személyesen is panaszkodott Guilleragues-nak arról, hogy a törökök elszemtelenedtek a határnál állomásozó császári csapatok kis létszáma és a császáriak tárgyalási stílusa miatt. 22 1685. március 5-i levele szerint pedig a nagyvezír állítólag azt nyilatkozta, a portai főembereknek egy tanácskozáson, hogy semmi sem győzte meg a szultánt jobban a háború megindításának szükségességéről, mint az, hogy a császár török vereség esetén is azonnal aláírná a béke meghosszabbítását, ugyanolyan feltételekkel, amelyeket az internunciusa már régóta javasolt. 23 oo