Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Buza János: A szpáhi-birtokosok és a majorsági gazdálkodás

* Forráskritikai megfontolásokból túlzottnak tartom a török Pest megyei majorsági gazdálkodásáról kialakított képet. Kicsi a valószínűsége annak, hogy a megye településeinek csaknem egyharmada járt volna a szpáhik által megkövetelt majorsági robotra az 1660-as évek második felében.

58 Kevésbé ismert a keltezetlen, de minden jel szerint 1668., vagy 1669. évi Gömör megyei tanúvallatás.

59 Az „Inquisitío contra Turcas excedentes sine anno" címen regisztrált irat kérdőpontjai nem tértek ki a törökök majorsági gazdálkodására, és így nem is sugalmazhatták a szpáhik robotköveteléséről szóló választ. Többek között gazdaságföldrajzi okokkal magyarázható az, hogy a vallomásokban gyakrabban esik szó meghatározott mennyiségű zsindely- és lécszeg, továbbá deszka és gerenda, valamint vas, egy esetben pedig réz beadásáról, illetve mészégetésről, mint a gabonaneműek követeléséről és beadásáról.

60 A 132 település közül Csiz lakosai említették meg azt, hogy a dézsmagabonán kívül „Szántásért hasonlóképpen harmincz kila búzát, árpát is harmincz kilát" adtak,

61 ugyanekkor Alsókálosa lakói úgy vallottak, hogy „... mindenféle őszi és tavaszi vetésekből ..." tizedet vettek,

63 s szerintük ez utóbbi szintén példa nélkül állt. Zádorháza bíráját megverték a törökök azért, mert ,,... tíz zsák árpát kérvén, mingyárt meg nem adta, úgy kellett a falunak négy sák abrakot adni

64 ...", ez utóbbi követelés — bár tettlegességig fajult — nyilván alkalmi igény lehetett. A Gömör megyei települések közül egyedül Sip község lakói kényszerültek szőlőművelésre: „... szőlőmunkára is három munkára nyolczad-nyolczad napig két-két embert kell adnunk."

65 „... valódi nyereség a' gazdaság philosophiája." — vallotta Széchenyi a Hitelben,

66 azért idézem ezt, mert a szpáhik majorkodtatása kapcsán már felmerült a kérdés, hogy a térben és időben terjedőnek vélt török majorsági gazdálkodást mi ösztönözhette? — pontosabban „... mi volt ennek az egész folyamatnak az indítéka, rugója?" Sa válasz abban nyert megfogalmazást, hogy a szpáhi „... a piaci forgalomba igyekszik itt bekapcsolódni." Tűzi és épületfával, az említett textíliákkal,

68 sőt néha szarvasmarhával is kereskedtek a török urak, pontosabban arról volt szó, hogy a fenti termékek értékesítésére kényszerítették a jobbágyokat, helyenként a kocsmáitatást szintén eltanulták,

69 gabonakereskedelmükre azonban az említett paraszti vallomásokból nem áll módunkban példákat hozni. Joggal vethető persze fel az, hogy az idézett tanúvallatási jegyzőkönyvek nem alkalmasak az áruforgalom vizsgálatára, s különben is a szpáhi, ha szántatott és vettetett a falu népével, sőt el is nyomtattatta a gabonát, a termék értékesítésével várhatott, annak sorsa már nem tartozott a termelőre. A kérdés ebben az esetben az, hogy figyelembe vették-e a szpáhik a gabonaárak alakulását? Ügy tűnik, hogy elvétve igen, de a példa éppenséggel nem bizonyítja a törökök gabonakereskedelmét. A Bars megyei Nagysáróiak, akiket egyébként szpáhijuk szántásra és vetésre nem kötelezett, azt vallották, hogy „... az tizeddel meg nem elégszik, hanem ... mikor az búza olcsó, nem veszi el tőlük, hanem drága pinzen reájok veti az mint akarja, és pénzt vészen rajtok helyette."

70 Ártörténeti anyaggyűjtésem során részletesebben megvizsgáltam a Duna-Tisza közi Nagykőrös gabonavásárlásait. Fél évszázad adás-vételi aktusainak kapcsán 318 olyan vásárlásra van példa — értelemszerűen kizárva a helybeliek gabonaeladásait — amelyekből megállapítható az, hogy kitől, vagy honnan származott a megvásárolt gabona. Az eladók között törökök és tatárok is voltak. Összesen 10 esetben adtak el gabonát, részesedésük ebből következően igen csekély, alig haladja meg a 3 százalékot. A vásárlások, illetve az értékesítések száma azonban ennek ellenére torz kép kialakítására adna alkalmat, mert ha a piaci forgalomba vitt árpa — ugyanis csak ezt a szemesterményt adták el az Oszmán Birodalom helyi képviselői — árösszegén belül nézzük a törökök részesedését, akkor az kerekítve mindössze 0,4 százalék volt. Az egri, a pesti és a váci tatároktól, illetve törököktől vásárolt árpa mennyiségét a helyi űrmértékben számítva