Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején

Nem láthatta előre, hogy a lakosság számbeli és anyagi erejét még további több mint két évtized fogja igen kemény próbának alávetni, de még a visszafoglaló háború hátralévő 8 esztendejének egyfelől török, tatár pusztításokkal, másfelől a császáriaknak főképp téli beszállásolásával súlyosbított nehézségeit sem. A törökkel a küzdelem, miközben megmaradt magyarországi őrségét nemegyszer Belgrádból kellett élelmeznie,

65 változó sikerrel folyt, mégis mindinkább a keresztény sereg javára billentve a mérleget. Ennek hatása alatt 1696-ban már időszerűnek látta a bécsi udvar, hogy kiindulva az „Einrichtungswerk"-ből, próbára tegye a vezető magyar urak állásfoglalását a visszafoglalt terület új berendezése ügyében. Kollonich, immár esztergomi érsek, a még közzé nem tett tervet ismertetve, kifejtette: az uralkodó úgy kívánja kezelni Magyarországot, mint az örökös tartományokat, ezért törvényeiben, berendezkedésében azokéhoz kell alkalmazkodnia, s a közterhek felosztása és kivetése körüli rendetlenségek megszűntetésére az egész birodalom terheinek egyharmadát tevő állandó adót megállapítani, méltányosan osztva föl ezt a nemesség mentességének megszűntetésével. Az egyházi és világi nagyok megdöbbenésének a király előtt Széchényi Pál kalocsai érsek adott hangot, kiemelve, hogy a dolog tárgyalása az országgyűlés elé tartozik; így az értekezleten másra nem került sor, mint 8 000 adóporta megállapítására.

66 Lipót ugyan egyelőre igazat látszott adni Széchényinek, miután azonban az Eugén savoyai herceg vezette hadsereg zentai győzelmét követően a szultán békealkudozásokba kezdett, a császár tanácsosai körében új erőre kaptak az abszolutisztikus törekvések Magyarországot illetően. 1698. szeptember 10-ére Bécsbe hívták nemcsak az egyház és a főnemesség képviselőit, hanem a vármegyék és a városok követeit is. Arra a kívánságra, hogy egy évre 4 millió forint adót szavazzanak meg, s abból a városok 250 000-et viseljenek, a többit pedig háromfelé Osztva, két részt a közrend, egyet a nemesség, így válaszoltak: a dolog az országgyűlés elé tartozik; az összeg különben is oly nagy, hogy az urak és a nemesek, vagy ha a részüket — ami valószínű — jobbágyaikon akarnák megvenni (!), ezek roskadnának össze alatta, ezért csökkentését íreméiik; ők akkor is legföljebb ötvenedrészt vállalnak, tizedrész terhelje a városokat, a többi a jobbágyokat. [Eszerint, ha marad a 4 millió, a parasztságra 3520 (88 %), a városokra400 (10 %), a nemességre 80 ezer (2 %) esett volna.] A nádor pedig indíttatva érezte magát, a közös állásifoglaláson kívül külön beadvánnyal élni, ezúttal is a birtokos nemesség szemszögéből fejtve ki léi lenvéleményét a királyi előterjesztéssel szemben. Nem mulasztotta ugyan el hangsúlyozni a? línséget és a nyomort, melybe a 28 esztendei háborús világ juttatta az országot, mindenekfölött azonban arra mutatott rá, hogy a 4 millióból a városokra kirótt összeg után fennmaradó rész {egyharmadának megfizetése tönkre juttatná a klérust, a fő- és a többi birtokos nemeseket, nem térve rá a portákkal nem bíró kisnemesekre, akik külön elbírálást igényelnek. Hangoztatta: Vannak uradalmak, melyek inkább költséget okoznak a földesúrnak, s már régen veszendőbe mentek volna, ha az ottani veszteséget más birtokuk jövedelméből helyre nem hoznák. Más uradalmak a háború miatt 3 % hasznot sem hoznak, holott a hitelező 6 %-ot követel, már pedig alig Van birtokos, aki nem lenne eladósodva, s kinek a kamatok megfizetése után a tisztességes megélhetésre valónál többje maradna. 1 dénár hasznot sem lát az uraság olyan faluból, amelybe katonaságot szállásolnak; ott arra kell gondjának lenni, hogy jobbágyai az államnak adják meg, mit rájuk róttak, s ettől tönkre ne jussanak vagy el ne széledjenek. Vannak aztán száz számra olyan falvak is, amelyek ha adóban 100 forintot fizetnek, a földesúrnak pusztán tizedrészét szolgáltatják; hogy lehessen ebből a harmadrészt megadni? Más falvaiból is alig kap a birtokos valamit, hiszen ott a parasztoknak legalább százszor annyi szántóföldjük, rétjük, legelőjük, erdejük van (ami különösen a két utóbbira nézve nem volt helytálló, mert ha használták is a jobbágyok azokat, főképp az erdőre legnagyobbrészt már rátette kezét a birtokos). 68