Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején
ség van, hanem ahogy eszükbe jüt. 1689-ben kevesebb katonát kell eltartani, lesz, aki saját költségén száll majd hadba, mégis 900 000 forinttal többet vetettek ki, mint az előző esztendőben, mindent romlásba döntve. Egyik vármegyére több jut, mint a másikra, van, amelyik felét, sőt harmadát sem képes megfizetni. Pedig biztosokból 15 is van, ahol egy is el tudná látni a feladatot, ráadásul társ- és albiztosok sem hiányoznak mellőle. Némely uradalmat mentesítenek, egyes falvakat élelem adására köteleznek, szegény emberektől elragadják az élésre valót, tetszésük szerint fizetnek érte, s kétszeres áron adják el. A kirótt tömérdek porciót csak kicsikarással tudják behajtani, így is sok hátralékban marad, ilyenek 10-20 évre visszamenően is vannak — s aztán jön az egzekúció. Kollonich 11 esztendeig igazgatta a főhadbiztosságot, s ezalatt egyetlen végrehajtásra sem került sor; most meg csak Alsó-Magyarországon két ezred csakis ezzel van elfoglalva, egész évben folyik az egzekúció. S a végrehajtó azt veszi el, amit akar, ami nem szolgálhat másra, mint az ország romlására. Azt is megteszik, hogy azokat, akik megadták, amennyit kirótta к rájuk, maguk elé idézik, s arra szorítják, hogy a tartozásban maradtak helyett is ők fizessenek, s ha nem vállalják, lábasjószágukat ezerszámra elhajtják, magukat börtönbe vetik. A kenyérjuttatás címén a katonáktól levont krajcárokból 200 000 forintnál több jön a kezükbe, ugyanakkor a Kanizsát ostromló magyarok a Haditanács ismételt sürgetésére sem kaphatták meg a magukét. 55 Az Einrichtungswerk pedig a következőket állapítja meg javaslatai megokolásául. Ahelyett hogy arra lenne gond, hogy az alattvalók jó erőben legyenek, jólétnek örvendhessenek, hadiállapot uralkodik az országban, a katonák úgy bánnak a néppel, mint ellenséggel, elviselhetetlenül sanyargatják. Beszállásolásuk terhe kellő előkészítés híján aránytalanul osztódik meg a területi egységek között. Önkényesen követelőznek, mindenféle fortéllyal, félrevezetéssel külön szolgáltatásokat csikarnak ki a rendkívül sanyargatott szállásadótól, nyugtát nem adnak róluk, js erőszakkal veszik el tőle, amit akarnak és tudnak, túlkapásaiknak, kihágásaiknak, kártételeiknek sem szeri, sem száma. Persze zsoldjuk kifizetése is rendetlenül s nem idejében megy végbe. Odáig jutott az adó dolga, hogy kivetői teljes szabadossággal, kényük-kedvük szerint járnak el tékozló módon, kielégíthetetlen követeléseket támasztanak, s ha a paraszt nem tud fizetni, elkövetkezik a kemény egzekúció, ami a népesség növelése helyett elnéptelenedésbe torkollik. Már sok helyt földönfutóvá lett a nép, s ha a földesúrnak sikerül visszahozni, lecsapnak rá a Kamara tisztviselői, s annyit vesznek rajta, amennyit a török, a többit meg mind a hadbiztosok ragadják el. Két ezred mást sem tesz, mint hogy végrehajtással gyötri a falvak lakóit, kiűzi házukból, s nyomorékká veri, ki jajveszékelni mer. Mindez újra csak földönfutóvá teszi a parasztot, attól kell félni, hogy az ország teljes pusztasággá süllyed. A legfelső fokra hágott visszaélések már az ország végső veszedelmével fenyegetnek, az újonnan megszerzett terület jövedelmét a török fogja élvezni, mert nem késik majd kihasználni az alkalmat, hogy a szorongatott népet jobb bánásmóddal a maga oldalára vonja. 56 Álljon itt végül a magyarfaló Flamitzertől festett helyzetkép. Sok kötetet lehetne teleírni — hangoztatja — a német katonaság telhetetlen kicsikarásairól, embertelen zsarolásairól, tűrhetetlen sanyargatásairól, féktelen erőszakoskodásairól. Lábbal tiporva minden előírást és tilalmat, oly kíméletlenül bánik a magyarországi paraszttal, mintha az országnak nem védelmére, hanem elnéptelenítésére rendelték volna. Össze sem lehet hasonlíteni, mennyivel keményebb és könyörtelenebb e bánásmód annál, melyet a nép a kereszténység ősi ellenségétől, a kegyetlen, barbár töröktől kénytelen elszenvedni. Ajtót s kaput tárva rossz példájukkal mindenféle visszaélésnek, a legmegbotránkoztatóbb kihágásokat a parancsnokok s a többi tisztek követik el. Túl azon, hogy a földesurak rovására kisajátítják mészárszék, kocsma, malom jövedelmét, kényükkedvük szerint vámhelyeket létesítenek, s ott az áthaladó szegénységet keményen megtaksálják. Ahol csak valami vagyonról tudomást szereznek, a hadijogra hivatkozva rögtön ráteszik kezüket. Amit a szegény jobbágy véres verejtékével létrehoz, fölélik a kvártélyon éjjel-nappal folytatott 64