Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején

dőzsöléseik során, ezenfölül pedig aranybányának tekintik s kihasználják a Deszailasoiás adta le} hetőségeket, s kisajtolva, amit csak lehet, tekintélyes vagyont harácsolnak össze. Nem átallanak joghatóságot gyakorolni a jobbágyok fölött, s őket — mint afféle kézre kerített rabszolgákat; kik annak fejében, hogy életüket meghagyták, a teljes szolgaságot tartoznak elviselni — tömlöcr be vetni, vasra verni, botozni s minden elgondolható módon gyötörni, gonoszabbul a töröknél, míg csak meg nem adják, amit kívánnak tőlük. Amint Tacitus szerint a frízek előbb ökreiket* majd földjüket, végül feleségüket és gyermekeiket is áruba bocsátani kényszerültek a rájuk nefhezedő rettentő nyomás alatt, úgy nem lehet tagadni, mert való igaz: a magyar parasztok közű) is igen sokan már odáig jutottak, hogy kénytelenek eladni gyermekeiket a töröknek, hogy az árukból kapott pénzzel a telhetetlen német katonát kielégítve, a siralmas szorongattatástólszaf baduljanak. Mindebből józanul gondolkodva nem következhet más, mint hogy a kielégíthetetlen vérszopóktól minden jog ellenére sanyargatott nép a bosszú tüzében ég, s csak alkalomra vár» hogy az irgalmatlan igát lerázhassa.

57 Az elfogulatlan összegező leírásoknak egy-egy vidéknek helyi adatok tanúságtételéber) tükröződő sorsa adott hitelt annak megmutatásával, hogy a nép nyakára ültetett idegen katonajság ott hogyan rendítette meg s milyen kihatással a paraszti megélhetés anyagi alapját. A Felvit déken, amint láttuk, Sopron környékétől föl egészen Bereg megyéig, már a felszabadító habon) első idejében nélkülözés, ínség ütött tanyát, sok helyt még a hadinép is, mely a lakosságtól minr den ennivalóját igyekezett elragadni, az éhhalál küszöbére jutott, annál inkább ennélfogva mag$ a nép, akár földönfutóvá lett, akár helyben maradt. Ilyen fegyelmezetlen katonasággal még nem volt dolgunk — írta a garamszentbenedeki prefektus —, „majd magunkat a várból kivonsznak ezek az éhei holt népek,... panaszt tenny annyt teszen, mint borsót falra hánny"; folytonos raDr lásból és zsákmányolásból élnek, „naponként ... szarvas marhát, juhot és másféle barmot, valar hol kaphattya, a táborra hajtya, kihesz keppest az szántáshosz, se máshosz nem láthat", csak a Jó Isten a tudója, mi lesz a szerencsétlen néppel, hogyan tud tovább megmaradni.

58 S ugyancsak már 1683-tól fogva, s nem csupán a hadak útjában, a török területet is mindinkább elborította a nyomorúság. A Veszprém megyei Szentgálon hosszú évekbe telt, amíg lakói közül visszaszálllingóztak, kiknek a török elhurcolástól sikerült megmenekedniük. Heves megyére a Buda viszjszafoglalása körüli időben egész történetének legsúlyosabb megpróbáltatásai szakadtak. Egykori mintegy 200 helységéből mintössze kettőben pislákolt valamelyes élet, a többiből erdőkbe;, nádasokba, vízjárta részek közé vette magát a német katonaság elől, aki csak tudta. Pest megyer nek 1683-ban 147 3/4 adózó portáját írták össze, a következő 3 év alatt számuk közel hetedrészére fogyott. Váctól lefelé több mint 5.000 km

2-nyi területen még 64 helységet tartottak nyilván a felszabadító háború kezdő évében, s bár a vidék jó negyedrészén dombok, erdők, valamelyes védelmet nyújtottak, Buda visszavívásának idejére pusztán 2 maradt belőlük. A Hortobágy vidékén öt napi járó földre nem talált falut, s csak csoportosan bátorkodott keresztülhatolni rajta az utas.

59 Nem szabadultak a hadakozással járó nyomasztó tehepróbától azok a nagyobb helységek sem, melyek a forgandó időben hol ennek, hol annak a fenyegető hatalomnak engedve, s ezért nem csekély árat fizetve a széles környék magyar népét is védelmezőn magukba fogadták s a lehetőségig megtartották annyi veszedelem közepett, amint ezt az Alföld két legjelentősebb településének rettentő viszontagságai tanúsították. Kecskemét 1685/86. telén a Szolnoknál táborozó hadaknak jószágból, terményből, borból, kenyérből, abaposztóból 171 789 forint értékú't, pénzben 51 172 forintot adott, utána a húsvét táján ott tartózkodó sereg ismét kicsikart tőle 388 lovat, 989 ökröt, 415 tehenet borjastól, 3500 kassai köböl búzát, 3 288 köböl árpát, 115 oldal szalonnát, elhajtott 114 szekeret összesen 55 108 forint értékben, készpénzben pedig 16 597 forintot zsarolt ki, azaz alig több, mint 5 hónap alatt 194 666 forintnyi értéket.

60 Még sokkal szomorúbb sors várt Debrecenre; elég csak azt emli* 65