Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Pálmány Béla: Nógrád megye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után (1683–1728)

ban megerősítette a losonciakat, földesuraikat pedig felszólította a régi előjogok tiszteletben tartására. A nagyorosziak kiváltságai is ősiek voltak. A hagyomány szerint Könyves Kálmán adományozta e földet halicsi és lodomériai eredetű „orosz" ajtónállóinak. A testőri szolgálatot „a király ruténjei" Visegrád török lobogó alá kerüléséig látták el ténylegesen, de ennek fejében nyert kiváltságaikkal a török hódoltság másfél évszázada alatt is zavartalanul élhettek. Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond, II. Ulászló és /. Lajos királyok privilégium-leveleit a Habsburg uralkodók is többször megerősítették, legutóbb //. Ferdinánd 1631-ben. A nagyorosziak magukat személyileg nemesnek tartották — ám a törökök ezt nem vették figyelembe és a gazdáktól 1 török Ft, a zsellérektől 50 d cenzust, gabonából, bárányokból, sertésekből, méhkasokból tizedet, továbbá Nógrád várában ingyenmunkát és fuvarozást is követeltek tőlük. A muzulmánok elűzése, 1685 után eleinte minden rendben ment: /. Lipót 1688-ban megerősítette a nagy- és kisoroszi „királyi szabadosokat" korábbi előjogaikban és jószágaik birtoklásában, sőt 1692-ben » a katonatartás terhei alól is mentesültek. 1688-ban már laktak Nagyorosziban — 9 hospes és 9 felnőtt fiuk — 1696-ban pedig immár 32 gazdát találtak Nagyoroszi „kiváltságos mezővárosban" tizenkettőt pedig Kisorosziban.

12 Az 1690-es években a két Oroszi lakosai már évről évre fizették a rovásadót a megyének is. A kedvezőtlen fordulatra 1701-ben került sor. Az idegen származású gr. Kontzin Valcardo lefizetett 12.655 Rft-ot a királyi kincstárnak és ennek fejében királyi adományt kapott Nagy- és Kisoroszira. A lakosok élükön bíráikkal ellentmondtak az eladományozásnak és a birtokba iktatást nem lehetett végrehajtani. Az ügy bíróságok elé került, ahol arról kellett dönteni, kamarai vagy koronabirtoknak minősül-e a két helység. A törvények értelmében ui. az uralkodó nem adományozhatta el a korona javait, a kamarai birtokokat viszont igen. A peres ügy csak 1715-ben dőlt el: a Rákóczi szabadságharc bukása után a Habsburgoknak meghódoló rendek országgyűlése kincstári jószágnak minősítette a két Oroszit. így immár nem volt akadálya annak, hogy a Kontzin magvaszakadta miatt ismét a Kamara kezelésébe került birtokokat III. Károly király egy új magánföldesúrnak, gr. Stahremberg Tamásnak adományozza. Nagyoroszi ekkoriban már egyértelműen gazdag parasztok mezővárosa: 1718-ban 19 nemes és 75 szabados gazda élt 48 1/2 telken, nagyszámú szarvasmarhát, lovat, juhot és sertést tartottak, bőven voltak szántóföldjeik és szőlőket is plántáltak.

13 A mezőváros önkormányzata még teljes volt — a tanács osztotta fel a cenzust a lakosok között, ezen kívül sem robotot, sem kilencedet nem szedett tőlük a Kamara, az egyházi tized alól pedig és régi törvény, az 1500:29. te alapján voltak mentesek. A korcsma, a mészárszék és a malom jövedelmei és a mezőváros közönségét illették. Ezek a szabadságok tehát megközelítették a losonciak függetlenségét. Mindez azonban az új földesurak, a Stahrem berge к erőszakos magatartása következtében fokozatosan elveszett. Jellemző módon elsőként a birtokaikon élő protestáns „eretnekek" erőszakos katolizálásába fogtak. Tettek ugyan jót is, hiszen 1721-ben vásártartási jogot szereztek, megerősítették két céh kiváltságlevelét, iparhoz értő sváb és frank telepeseket hívtak, de a nagyorosziakat jobbágyként kezelték, robotolásra kényszerítették, elvették a királyi kisebb haszonvételek élvezetét is. Hiába tiltakozott önállósága, szabadsága megnyirbálása ellen Nagyoroszi népe még a XIX. század elején is, a mezőváros földesúri hatalom alá süllyedt. A XVII. század egyik legjellegzetesebb társadalmi csoportját a birtokadományozás nélkül nemesített armalisták képezték.

14 Az állandó pénzszűkével küszködő birtokos nemesek, mágnások szívesen szabadították fel meggazdagodott falusi jobbágyaikat, jómódú mezővárosi, kereskedéssel vagy kézművességgel foglalkozó subditus-aikat, ha azok néhányszáz forintért ч manumissionálist kértek, sőt segítették őket abban is, hogy a vármegye és a király hivatalai kedvezően bírálják el címeres nemeslevél megszerzésére irányuló kérelmüket. Nógrádban is évente több család szerzett magának armálissal nemességet, főleg /. Lipót (1657—1705) uralkodása idején. A többségében paraszti életmódot folytató új nemesek közül sokan kötöttek zálogügyletet 184