Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Pálmány Béla: Nógrád megye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után (1683–1728)

volt földesuraikkal, utóbbiak néhány száz forint kölcsönt vettek fel tőlük és ezen összeg kamata fejében hosszú időre, sokszor több nemzedékre megkapták egy-egy jobbágytelek és annak szán» tóföldi valamint rét tartozékai haszonélvezetét, úgy azonban, hogy az armalista családok nem váltak teljes értékű tulajdonosaivá inscriptio-nak nevezett földjeiknek. Az 1690-es évektől, a konszolidáció kezdeteitől a XVIII. század közepéig tartottak a vármegyék, majd a Helytartótanács által kezdeményezett nemességvizsgálatok, melyek során a „kétséges nemeseknek" okmányokkal, vagy legalább szavahihető tanúkkal kellett bizonyítaniok, hogy ők maguk, vagy atyáik is éltek a nemesi szabadságokkal. Nógrád vármegyében is sok család nemességét kérdőjelezték meg volt földesuraik, évtizedeken át folytak a vizsgálatok, de többnyire sikerült bizonyítani a nemesi kiváltságok „usus"-át. A végvári múltú, vagy kiváltságos mezővárosok szabadságainak megőrzése illetve az armalista családok nemességének felülvizsgálata körül felforrósodott társadalmi ellentétek éppúgy részei az újratelepítés korszaka történetének, mint Neoacquistica Commissio manipuláció, amelyek a kuruc vagy protestáns nemeseket birtokaiktól igyekeztek megfosztani. Az újratelepítés, a török ellenes harcok következtében elpusztult területek benépesülése nagy tömegek mobilitásával járó több évtizedes folyamat volt, melynek megyei szintű érzékeltetésére a dicalis összeírásokban községenként összesített rovásszámok arányainak az összehasonlítása alkalmas. Táblázataink közlésére itt hely nem lévén csak néhány fontosabb adatot ragadhatunk ki. 1689-ben 160 portaadót fizető helységet írtak össze Nógrád vármegyében. A legfontosabb, hogy az 1686-ban még teljesen néptelen szécsényi járás 24 falujában már újból laktak adózók! A kékkői szolgabíróság Ipolytól délre fekvő részén is benépesült már 10 helység. Az új telepesek zömének nem voltak igásállatai, emiatt — ha földesuraiktól „uzsorás ökröket" nem kaptak — sokan zselléreskedni kényszerültek, mert a telki földeket nem tudták felszántani.

15 Három évvel később, 1692-ben már 188 rovásadót fizető helységet találunk a megyében. A szécsényi járásban 42, a kékkőiben 43 helység népes már, így a vármegye rovásadójából az előbbi immár 16,44 százalékkal, utóbbi pedig 22,74 százalékkal részesedett. Mindazonáltal továbbra is a két északi szolgabíróság területén összpontosult a nógrádi adózó nép vagyonának a zöme, mert a f üleki járás 54 helységére esett a megye 40.942,5 dica adóegységének a 25,97 százaléka, a losonci processus 49 településére pedig a 34,66 százaléka. Itt, a mostoha természeti feltételű hegyes vidéken találjuk a megye legjelentősebb helységeit, Losoncot, Turopolját és Málnapatakát. Ujabb öt év elteltével, 1697-ben már 219 település fizetett rovásadót a vármegyében — ebben a számban a kuriális települések is szerepelnek.

16 Jól érzékelhető több frissen telepített helység népességének és anyagi erejének a gyors ütemű gyarapodása. Nem Losonc, hanem Balassagyarmat a legtöbb adóval terhelt mezőváros, ezen kívül Érsekvadkert, Gutta, Szécsény, Nagyoroszi és Lőrinci is felzárkózott a losonci és füleki járások népes szlávajkú települései (Turopolja, Málnapataka, Lest, Uhorszka) mögé a dica-számok alapján. A négy járás közül tovább erősödött a szécsényi (immár 20,95 százalék) és a kékkői (26,25 százalék) — ezzel szemben a losonci járás adóterhei öt év alatt 34,66 százalékos részesedésről 27,47 százalékra esett, a fülekié pedig lényegében változatlanok maradtak (25,33 százalék). A Rákóczi szabadságharc idején készült dicalis összeírások közül az 1709-est választottuk az újratelepülési mozgalmak érzékeltetésére utolsóként.

17 Ez évben már 241 település adózott a megyében, 21-gyel több, mint 1697-ben. Az új falvak (a szécsényi járásban Bokor, Dolány, Sámsonháza, Szandakér; a kékkőiben Agárd7Bakó, Bodony, Bánk, Pető, Riba, a fülekiben Pálfalva, Pogony stb.) zömmel szláv lakosságúak. A négy járás adóterheinek aránya immár a szécsényi járás elsőségét jelzi: a megyében kivetett 40.775 dica 28,76 százaléka esett e szolgabíróság 62 helységére, a másik zömmel újratelepült falvakból álló processus, a kékkői 60 helysége pedig 185