Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Pálmány Béla: Nógrád megye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után (1683–1728)

1661 a következő év, amelyből átfogó kép alkotható a vármegye összes településének adózó kapacitásáról.

5 A települések száma nem csökkent, most 218 portaadóval vagy taksával fizető helységet számolhatunk össze, viszont a portaszám az 1647. évi kereken 250-ről 160-ra (64 százalék) zuhant. Tudomásunk szerint az adóporta kulcsa változatlan maradt, ez pedig a falvakon belüli telek és háztartásszám másfél évtized alatti jelentős csökkenésére mutat rá. Még mindig a szécsényi járás a legnagyobb kapacitású szolgabíróság a négy közül (1647 = 39,22 százalék; 1661 = 36,02 százalék) az adóporták megoszlása szerint, de már itt is szaporodtak a kis falvak. Az 1608 és 1663 közötti papíron békés időszak alatt tehát apránként pusztult Nógrád vármegye népe és vagyona. 1663-ban a törököknek sikerült visszavenniük a dél-nógrádi végvárakat és két teljes évtizedre betelepedtek Nógrád, Szécsény, Buják valamint Hollókő falai közé. Mennyire pusztult tovább a vármegye a török uralom kiterjedése idején? Nem maradt fenn az egész vármegyét felmérő rovásösszeírás, de egyházi források arra mutatnak, az 1670-es évek közepéig nem fenyegette különösebb veszély a két birodalom határán élő népet. Pongrácz György, a megye déli negyedét egyházi joghatósága alatt tartó váci püspök 1675-ben 46 lakott falut sorolt fel egyházmegyéje nógrádi főesperessége területén.

6 A török földesuraknak ugyanolyan érdekük volt a nekik adózó keresztény alattvalók megtartása, mint a magyar birtokos nemeseknek. Egy sor korabeli levéllel bizonyíthatjuk, hogy a szécsényi és nógrádi szpáhibirtokosok 1664 és 1665 között egyezségre jutottak „szomszéd vitéz úr barátom" címmel megszólított magyar földesurakkal abban, hogy ki milyen adót, szolgáltatást követel meg magyar vagy szláv jobbágyaitól, rendszeres volt a kereskedelmi kapcsolat is az „ellenséges" urak között.

7 Nógrád vármegye nagy pusztulására — miként Heves és Külső Szolnok, illetve Pest-Pilis-Solt vármegyékére is - az 1682-1687 közötti években került sor. Az 1683 őszén készített megyei porta kivetés ugyan 219 helységet említ, ezek közül azonban ötvenötöt (25,11 százalék) még 1/16 vagy 1/32 portaegységgel sem adóztattak meg.

8 Lehet, hogy e falvakban élt még néhány ember, de teljesen elszegényedett, ezért nem fizettek adót, de az is lehet, hogy immár teljesen elhagyott helyek voltak ezek — a szécsényi járásban 29, a kékkőiben 14, a fülekiben 12 faluról van szó. A vármegye adóportáinak száma az 1661. évi 160-ról 32-re (20 százalék) zuhant 22 év alatt. Ezt a számot azonban jobb kritikával fogadni, mert a parasztoknak létérdekük volt megmaradt vagyonuk eltitkolása. Állataikat sokan más vármegyékbe hajtották, vagy elrejtették az erdőkben. A tanulságot most is inkább a viszonylagos számokból nyerhetjük: a korábban leggazdagabb szécsényi járás egyszeriben a legszegényebbé vált és immár a kivetett adóportáknak csupán a 8,88 százalékát hajthatták be ebből a szolgabíróságból. Ezzel szemben a losonci járásban koncentrálódott az adózási kapacitás 45,36 százaléka, a fülekiben pedig 29,27 százaléka. A megye legfontosabb települése Fülek pusztulása után immár Losonc és feltűnően megnő a hegyek oltalmában fekvő Turopolja jelentősége is. Az 1684-ben kitört pestis és a Buda illetve Eger török védelme ellen felvonuló keresztény szövetségesek hadainak préda lásai következményeit egy 1686 novemberében készített rovásösszeírásból ismerhetjük meg.

9 Ez összehasonlítja 199 helység régi portaszámát (portae antiquae) az új helyzettel. Nem deríthető ki, melyik évvel hasonlították össze az 1686 őszi állapotokat, de nem az 1683-assal, hanem egy korábbival. Nos, a régi adózási kapacitását 20 helység tudta megőrizni, de még a legszerencsésebbnek mondható, losonci járásban is összesen 628,5 elhagyott telket (desolata sessio) írtak össze. Teljesen elpusztult (totaliter déserta) viszont a szécsényi járásnak mind az 53 faluja, a kékkői járásban 30 helység — köztük az Ipolytól délebbre eső valamennyi település — és a füleki járás 20 helysége. Az elpusztult falvak, házhelyek, elégett házak, elhurcolt emberek miatt Nógrád vármegye összes adóportájának a számát 91 5/8-rói 22 7/16-ra (24,49 százalékra) kellett csökkenteni! 182