Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Iványi Emma: A „Magyar Einrichtungswerk”
/ Katonai ügyek. — A pozsonyi gyűlés mindenben egyetértett a nádornak ezekre vonatkozó előterjesztésével. A különbség az, hogy elhagyta a visszafoglaló háború előtt meglévő hat főkapitányság kialakulásának történetét, bizonyára azért, mert úgysem maradhattak meg régi helyükön, hanem az új országhatáron kellett új főkapitányságokat szervezni. 107 Kamarai vagy gazdasági ügyek. — Ezt a fejezetet a magyar, kamara elnöke, Erdődy Kristóf Antal és munkatársai készítették. Nemcsak közjogi kérdésekkel foglalkozik, hanem előtérbe állítja az ország gazdasági fejlődésének igényét is. A gazdasági élet irányítójának valamennyien a magyar kamarát tartották. Kívánságuk az volt, hogy Magyarországon és a hozzácsatolt részekben csak egyetlen magyar kamara legyen, magyar tisztviselőkkel. Ez a kamara ügyeljen fel valamennyi királyi jövedelemre. Székhelye legyen Pozsony vagy Buda. Fiókintézményei természetesen lehetnek az ország különböző részeiben, így Kassán, Belgrádban, Erdélyben, Beszsok és ellenőreik létszámát csökkentsék s hivatkoztak az 1613:13. törvénycikkre, amely szerint először az idegeneket kell elbocsátani, majd a fölöslegessé vált hazaiakat is. A kamaraelnöknek szüksége van helyettesre, aki távollétében az ügyeket intézi. Gyakran előfordul, hogy a magyar kamara oly ügyekbe is beavatkozik, amelyek nem tartoznak hatáskörébe és szabályos jogi eljárás nélkül birtokokat foglal el, holott ezt az 1687:37. törvénycikk tiltja. Az is előfordul, hogy a királyi tisztviselők megakadályozzák a sószállítást Erdélyből és a Részekből s így csökkentik a királyi jövedelmeket, főleg a harmincadot. Az erdélyi só beszállítása különösen nagy hasznot jelent. 110 A király tekintse saját tulajdonának a sóbányákat és az 1548:29. törvénycikk értelmében jelöljön ki sólerakó helyeket. A kamara haszna növekedése érdekében javasolják — a sókereskedelemhez hasonló módon — az állatkereskedelem fellendítését. Állatokat a véghelyeken szerezhetnek, így Belgrádban, Oláhországban, Erdélyben, Moldvában. Ezeket, úgy mint a sót is, továbbadhatják kereskedőknek s így némi haszonhoz jutnak. 111 Ezzel párhuzamosan ahol szükséges, ott harmincadokat és hidakat kell létesíteni. A kamara különben szerezze vissza mindazokat a feladatokat, amelyek valamikor, az ország virágzása idején, a hatáskörébe tartoztak s azokat újból gyakorolja. Egy a király által kirendelendő bizottság, amelyben a magyar kamara biztosai is benne vannak, határozza rneg, hol tartsák fenn vagy hol szűntessék meg a főharmincadokat és a fiókharmincadokat, s hol létesüljenek újak. S a visszafoglalt területeken lévő birtokokat, főleg ha azok valamikor kincstári vagy királyi birtokok voltak, csatolják vissza a kamarához, kivéve természetesen a kunokat, jászokat és a filiszteusokat, akik törvény szerint a nádor fennhatósága alá tartoznak. A sok helyen szedett törvénytelen vámok elvették a kereskedők kedvét ettől a foglalkozástól s ez szintén a királyi jövedelmek csökkenéséhez vezetett. Ezért szükséges, a magyar törvények értelmében is, hogy szűntessék meg a szárazvámokat 112 s a földesurak se okozzanak kárt a királynak azzal, hogy csekélyebb vámokat fizetnek. Előfordul ugyanis, hogy a földesurak a telonium nevű vám címén maguknak többet szednek be a királynak járó harmincadnál, s ez egyúttal a kereskedők tönkremenetelét is jelenti. A királyi jövedelmek csökkenésének egyik oka az, hogy a várkapitányok és egyéb haditisztek új vámfajtákat honosítottak meg s ezzel is elcsüggesztik a kereskedőket. A várparancsnokok sok kárt okoznak azzal, hogy maguk használják a székhelyükön lévő korcsmát és mészárszéket s ebből a király helyett 113 maguknak szereznek nagy hasznot. Ezt a visszaélést meg kell szüntetni. Növekednének a királyi jövedelmek, ha azok az osztrák városok, mezővárosok és falvak, amelyeknek lakói állandó kereskedelmet folytatnak Magyarországon, de valamilyen homályos kiváltságra hivatkozva nem fizetnek harmincadot, most újra rászoríthatok lennének a régebbi harmincad megadására; enélkül ugyanis évente sokezer forint kárt okoznak a kincstárnak. Az is gyarapítaná a királyi jövedelmeket, ha újból megtiltanák a nyers arany, ezüst és réz kivitelét; 114 most is meg kellene fizettetni ilyen esetekben a régi törvényekben előírt büntetést. Szükséges lenne azonban - vagy Pozsonyban, vagy Budán — pénzverő ház létesítése s akinek ezüstje van, azt ott 169
