Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Iványi Emma: A „Magyar Einrichtungswerk”

védelmüket sem vehetik fel, holott erre a török alatt meg volt a lehetőség. — Remélik, hogy a rendek a jövőben saját fenntartásukra, nemzeti katonaság tartására és a közszükségletek fedezé­sére az alább, a katonaságról szóló pontnál részletezendő módon évenként bizonyos jelentős összeget fel fognak ajánlani s azért, valamint a királynak az utolsó országgyűlésen tett szolgála­taikért 96 visszakapják a fent említett birtokokat, ha tulajdonjoguk hitelt érdemlő módon igazol­ható. — Az eddig visszakerült déli tartományokon és Erdélyen kívül számítanak Moldva, Oláh­ország és Temesvár visszafoglalására is, továbbá arra, hogy ezek vezetői (a bánok és a vajdák utó­dai) ezentúl magyarok lesznek. Ugyanígy visszaadják az ezen országokban és tartományokban levő és a szent koronától függő tisztségeket és méltóságokat is, ugyancsak magyaroknak. A régi magyar királyok által elidegenített birtokokat ne vegyék vissza a mostani tulajdonosoktól, ha­nem az újonnan visszaszerzett területeken adjanak helyettük kárpótlást, ott, ahol régi jogos igénylő és tulajdonos nincs. — A töröktől visszafoglalt megyék és városok, ha elvesztették régi kiváltságleveleiket és pecsétjüket, a királytól újat kaphassanak. — Magyarország területéből egész tartományokat szakítanak ki, csupán azért, mert az országhatár épségben tartására vonat­kozó törvényt 97 nem tartják meg; ez sürgősen végrehajtandó, hogy elkerülhetők legyenek a vérontások, és barátság alakuljon ki köztünk és szomszédaink között. — Ügyelni kell, hogy a szabad királyi városok száma se túlságosan emelkedjék, különben az országgyűlésen a negyedik rend az első három rend fölé kerekedik, főleg ha a városok két követet küldenek. A török terü­letről visszakerült régi szabad királyi városok természetesen megtarthatják kiváltságaikat. 98 — Az egyházi személyek ne szerezhessenek világi birtokokat, a világiak pedig egyháziakat, s az egy­háziak ne vállaljanak hozzájuk kevéssé illő világi tisztségeket. Az egyháziak a családi birtokból ne örököljenek, s ami birtokosztály útján jut a tulajdonukba, azért megkaphatják a hivatalos becsű szerinti értéket. Ha valamely okból, pl. tisztségek folytán, egyházi személyeknek mégis van-birtokuk, azt ne idegeníthessék el, hanem haláluk után testvéreik, rokonaik örököljék. 99 — Az örökös királyság elfogadásáért cserébe azt kérik a rendek, hogy a szomszéd tartományok­ból szabadon hozhassanak be, vagy oda szabadon vihessenek ki bort, 100 gabonát, állatokat 101 és bármilyen élelmiszert. 102 Ezáltal növekszik a király vámjövedelme is. - Remélik, hogy a török és a háborúk által teljesen elpusztított Magyarország is részesül azokban a mentességekben, amelyeket Ausztria és Morvaország megkapott. — A súly- és az űrmértékek az egész ország terü­letén legyenek egységesek. 103 — A nemesek sérelmezik, hogy míg őseik hadi és egyéb érdemeik­ért kaptak címereslevelet, ma azt sokan pénzért veszik, hogy adó- és vámmentességhez jussanak. — Minden harmadik évben legyen országgyűlés. 104 — Javasolják, hogy mind a mostani armalis­ták, mind azok, akiket később tesznek azzá, valamint a legfeljebb negyed telekkel rendelkező nemesek, és a paraszti telkeket művelők előzetes megyei becslés után adót fizessenek. Maguk a rendek se mentesüljenek a közteher alól, sőt a királyi kincstár birtokai se, hanem kötelesek le­gyenek mások módjára fizetni. — A szabad királyi városok megyéjük keretében adózzanak és rendes taxáikat is ott róják le, megyei becslés alapján, úgy, ahogyan régen is szokásos volt. Ugyanez áll tehát a jelenlegi adókra is. 105 Igazságszolgáltatás. — A pozsonyi bizottság, amelynek egyik elnöke a nádor volt, erő­sen megnyomta a tollat, amikor az igazságszolgáltatás reformja ellen tiltakozott. Kijelentették, hogy minden vonatkozásban elégedettek országgyűléseken hozott és megerősített hazai törvé­nyeikkel, a bírákkal és az igazságszolgáltatás egész hálózatával, ideértve a megyei és a városi bí­róságokat, a királyi táblát és a helytartói hétszemélyes táblát. A hibát abban látják, hogy a bíró­ságok működése sok éve megszakadt, így a nyolcados, a rövid és a rendkívüli törvényszékeké s az említett hétszemélyes tábláé, ahol a pereket végleg eldöntik, annak ellenére, hogy a törvé­nyek pontosan meghatározzák valamennyi bíróság megnyitásának napját és helyét. 106 A kan­celláriát illetően annak sürgős megreformálását kívánták. 168

Next

/
Thumbnails
Contents