Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

R. Várkonyi Ágnes: „Az ígéret ideje” (Országegység, önálló államiság, gazdasági fejlődés) 1683–1718

dalműnk „haladó""hagyományai által Is tápláltatván — eleve gyanúval illeti azt, aki igenis vállalkozik."

18 Arra nincs itt terünk és időnk, hogy az 1687—1703 közötti évek újjáépítési, vállalkozói tényeiről, a gyors konszolidációra valló jelenségeiről beszámoljunk. Az építkezéseket, kereskedői vállalkozásokra tett próbálkozásokat, a gyors meggazdagodás példáit fel sem sorolhatjuk. Nem csupán szórt illusztratív jellegű anyagról van szó, hanem szerves, elemezhető jelenségekről. Egyetlen példaként említem Körmöcbányát. „Körmöcön nyereséges és veszteséges esztendők váltogatják egymást"

19 1676 és 1688 között. A kiugróan jó évek 1680,1684,1688. A mélypont 1683, tehát gazdaságon kívüli tényezőkkel kell számolnunk. Meggyőződésem, hogy e fontos korszakban a teljesítményeket és a pusztulás jelenségeit együtt szükséges vizsgálnunk. Nemcsak azt kell számbavennünk, hogy mit vitt el a háború, micsoda károkat okozott az ellátatlan katonaság, az iszonyatos rablógazdálkodás, hanem a jelenségek visszáját is. Honnan volt ez a rengeteg érték? Hogyan volt képes az ország ekkora anyagi áldozatra? Mi volt a gazdasági teljesítő szintje a háborúdúlta országnak, ahol három hadsereg „fogyasztotta" az emberi munka gyümölcseit: szarvasmarhát, szekereket, szerszámokat sokszái. számra, ezernyi pokrócot, mázsaszámra mért gyertyát, kötelet, vaseszközöket. Kik sütöttek éveken át napról napra több tízezer darab kenyeret? Kik szállították a lisztet, a fát? Kik tüzei* tek? Látszólag nagyon egyszerű kérdések ezek. De kielégítő választ csak akkor kaphatunk, ha bizonyítani tudjuk, mire volt képes az 1680-as, 1690-es években Magyarországon az emberi iparkodás. A ki rablott, felégetett falvak komor képeivel egy évszázad óta tele vannak történe" lemkönyveink, de vajon tettünk-e kísérletet akár csak arra, hogy 1686-ban, a nagy szárazság miatt különösen rossz termésű évben összegezzük, hogy mire volt képes az ország.

20 Nemcsak Szirmay András borkereskedelemből származó jövedelme ér el 1698-ban csúcseredményt, а Кару, Keczer, Klobusiczky és más szőlőtulajdonos családok is gyarapodnak. Szerencsére a csak tévedésből a második világháború káriistájára került Hellenbach család levéltára ugyancsak a 90-es évek élénk pénzforgalmáról, hitelügyleteiről tanúskodik. Buda és különösen Pest minden nehézség ellenére is szembetűnő gyarapodása Nagy Lajos kutatásaiból ismet rétes. Székesfehérvárt 1688 tavaszán foglalják vissza. A város alaposan megszenvedte a török korszakot. Mégis azonnal kézbeveszi dolgait. Igaz csak szívós harcok után 1693-ban nyer enget délyt az Űjszerzeményi Bizottságtól, hogy sörházat építhessen és sört termelhessen és árulhas* son. Összerontott malmát újjáépíti, de 1695-ben a fiskus érdekeit féltő harmincados lerombol* tatja, a város azonban nem hagyja magát, s a következő évben a császári malom molnárjával sikerül előnyös szerződést kötnie. Két év múlva a régi török fürdőben már haszonnal főz salétf j-omot, s az Űjszerzeményi Bizottságtól kicsikart engedéllyel az 1690-es évek elejére felépít egy háromkéményű téglaégetőt s ez átvészelve a nehéz időket végig a 18. század folyamán sikerrel szolgálta a városi és környékbeli étit kezeseket. Szívesen szólnánk mezővárosi vállalkozásokról, a szomszédos Hont vármegye parasztKereskedőiről, vagy a. Rákócziakj Pálffyak üveghutáiról. Főúri és köznemesi, városi és egyházi építkezésekről vagy arról, hogy a kincstár többek között gabona raktárakat, magazinumokat műhelyeket is építtet. A hanyag, a maguk hasznára gazdálkodó kamarai tisztviselők mellett vanr nak kiváló, jó gazdasági felkészültséggel rendelkező hivatalnokok. A nagy kameralisták — Bechei, Hörnigk, Schröder — vizsgálati rivaldafényben álló alakjai mögött, ott vannak a névtelen seregek, az országos gazdaságot a maguk szintjén és a korabeli viszonyok között ugyancsak egységbenlátók, magyarok és nem magyarok, az ország javán gondolkodók, akik a jobbágyok, szegények, kézművesek, kereskedők helyzetét jólfelfogott államérdekből akarták javítani. S még mey sem említettük a talán mindennél fontosabb jelenséget, a lakosság elpusztíthatatlan újrakezdő képességét, a legkülönbözőbb társadalmi rétegek körében tapasztalható vállalkozó szellemét,