Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

R. Várkonyi Ágnes: „Az ígéret ideje” (Országegység, önálló államiság, gazdasági fejlődés) 1683–1718

1661-ben a magyar politikusok még szinte Oláh Miklóst idézve írják le az ország gazdasági értékeit, „a síkvidék legjobb minőségű gabonáját",

13 a marhacsordákat, Tokaj nemes sző* lőhegyeit, a bányavidékek és az erdőségek kincseit. De már észreveszik, hogy az oszmán terjeszkedés gazdaságilag is elszigeteli egymástól az egyes országrészeket és ha nem történik változás, nem valósítják meg belátható időn belül az elődeik álmát, az országegység helyreállítását, Magyarország pusztulása visszafordíthatatlanná válik. Várad elvesztésének nagy megrázkódtatásából még fel sem ocsúdtak, amikor már látják, hogy a Porta új célpontja Érsekújvár. Ha a törökök elfoglalják, nemcsak szabad útjuk lesz Bécs, Morvaország, Szilézia felé — írják — hanem a királyság északi sávja gazdaságilag életképtelenné válik. Nemcsak a két egymást kiegészítő gazdasági terület szigetelődik el egymástól, nemcsak a két legfőbb jövedelmi forrás a Hegyalja és a bá- * nyavidék kerül határvidéki helyzetbe, hanem Felső-Magyarország a váradi és az érsekújvári török harapófogójába kerülve Erdélytől és a nyugati részektől egyaránt el lesz zárva. Aggodalmaik meglehetősen gyorsan, néhány év múlva beigazolódtak. Sok vita zajlik az utóbbi időben a történészek között, hogy Thököly felső-magyarországi fejedelemségének megteremtése vajon szerencsés fejlemény volt-e

14 Nyilvánvaló, hogy nem, ha azt nézzük, hogy abban az időben, amikor a legfőbb történelmi feladat az országegység megteremtése volt, már nem három, hanem négy hatalom alá került az ország. De az is tény, hogy kényszerből keletkezett. A Várad és Érsekújvár harapófogójában elszigetelődő, a török hatalmi szférába került terület értékeinek mentését szolgálta ez a rövid ideig élő államalakulat. Ha a politikai és diplomáciai vonatkozásokat nem nézzük, csak azt, hogy —, amint azt legutóbb Maksay Ferenc bizonyította

15 — képes volt összefogni a terület gazdasági erőit, védelmet nyújtott nemcsak a Hegyaljának, hanem a Várad elvesztésével áthelyeződött kereskedelmi csomópont székhelyéül is szolgáló Kassának is, szemben találjuk magunkat a kérdéssel: mi volt az egykori, a középkori Magyarország területén felében-harmadában csonkán továbbélő, vagy újonnan létrejött magyar államok feladata? Mi volt a magyar királyság és az erdélyi fejedelemség feladata? Értékőrzés, átmentés, a belső viszonyok szakadatlan hozzáigazítása az új és új követel* menyekhez, hogy a túlélésre képessé tegyék a társadalmat. Eredményeiket és kudarcaikat nem vehetjük itt számba, de néhány tény feltétlenül említésre méltó: Legjobbjaik képesek voltak belső reformokkal az országvédelem megszervezésével, a kultúra felvirágoztatásával a nemzetközi jelenlét szakadatlan kierőszakolásával elérni, hogy az ország, ha súlyos léptékvesztésekkel is, de nem szakadt el Európától. Egyetlen korabeli politikus sem gondolta azt, hogy a részekre széttört Magyarország egymaga tudná végrehajtani az országegyesítés nagy feladatát. Erre önmagában a Habsburg birodalom ereje sem elégséges, de azt világosan látták, hogy Magyarországnak e nagy vállalkozásban államhatalmi szinten szükséges résztvennie. A magyar és az erdélyi politikát is Báthory Istr ván próbálkozásának és a 15 éves háborúnak kudarca után jódarabig a kivárásos politika jellemezte. Korábban úgy láttam, hogy ez a kivárásos politika a 17. század közepén egyedül Zrínyi fellépésével fordult kezdeményezővé. Ma már számomra nyilvánvaló: Zrínyi nem magányos politikus. A magyar politikai kultúra eddig számba nem vett fejezete Erdély és a királyság közös próbálkozása, a korszak neves és kevésbé ismert személyiségeit összefogó csendes előkészítő munka az országegység megteremtésére. Zrínyi egy 1664 tavaszán írt, és a császárnak címzett röpiratából tudjuk, hogy már 1664-ben világosan látták, ha akkor nem viszik végbe a 4

támadó háborút, a fényes Porta hama- * rosan Bécs megvételére indít hadjáratot. 146