Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Varga J. János: Inszurrekció, kvártély és porció (Megyei teherviselés a felszabadító háború időszakában)

ç A nemesi felkelés még ennél is rosszabbul állt: „... talán mind az nagyságod gyalogjaival együtt kétszázhuszonötöd magammal lehetek. Ezen németnek az általmenetele tartóztatja kiszállását az vármegyének" — írta Békássy Miklós körmendi kapitány június elején Batthyány Kristóf fiának, Ádámnak.

7 Az átvonuló német csapatok fosztogatásától valóban tartaniuk kellett a kúriák lakóinak, de valami más is hozzájárult a nemesség vonakodásához. A két Batthyány ekkortájt kelt leveleiből kiderül néhány ok. Az ifjabb írta a Vát melletti táborból Szalonakon időző apjának: „Vas vármegye [nemessége] ... ha mindenestől itt volnának is, nem vélem, [hogy] többen lennének kétszáznál. Győr, Komárom vármegye a herceg (ti. Lotharingiai Károly) mellé ment, sümegi püspök uram hasonlóképpen. Veszprém vármegye nemesei ide érkeztek ugyan, de azokat is kedvetleneknek látom az itt maradásra ..."

8 A dunántúli főkapitány türelmét vesztve üzente fiának, hogy miként bánik el a kötelesség mulasztókkal: „Arról tudósíts, hogy mind Sopron vármegye, de leginkább ez a Vas vármegye/miképpen fogcompareálni (megjelenni)? S ha Bácsmegyey Ferenc uram (ti. a vármegye alispánja) processusában (eljárásmód) lészen a fogyatkozás, őkegyelmét intsd meg, s ha Horvát Jánoséban, add tudtomra, én intem meg azt. S ha úgy is nem gyűjteti a népet, bizony magát kötöztetem föl, mert látom, hogy máris máshová sántikál ... Azonkívül az a vármegyén fönn pökő prókátor Lindvay ..., hogy őnékie Erdődyné asszonyom dolgaiban kölletik Horvátországba mennie, abstrahálni (elvonni) akarta magát a táborrúl, de nem adtam reá engedelmet. Kire nézve figyelmezz reá, ha fog-é compareálni? S ha ott nem lészen, add tudtomra, lészen gondom reá ..."

9 Ha nehezen is, azért márciustól június közepéig összegyülekeztek a dunántúli és az alsó-magyarországi csapatok: végváriak, vármegyei nemesek, a főúri magánkatonaság tagjai. Szép számmal sorakoztak föl a Rába-Rábca vonalon épített sáncoknál, és a Vág mentén: az Alsó-Vágnál 10—12.000 ember Esterházy nádor vezetésével, míg a Rábánál, Körmend és Győr között Batthyány Kristóf és Ádám, meg Draskovich Miklós országbíró 6.000 katonával.

10 A hatalmas török sereg — mintegy 130.000 fő — június végén ért a rábai védővonalhoz, amely napok alatt összeomlott: először a dunántúliak tábora oszlott fel, majd a nádoré a Vág mellett. A katonák „... látva, hogy szülőföldjük odavész, siettek családjuk és vagyonuk megmentésére."

11 Az országos nemesi fölkelés létszáma nem állapítható meg pontosan sem 1683-ban, sem később. Legnépesebb csapataik 1683—1686 között vonultak föl, s részt vettek Buda 1684es ostromában, majd két év múlva a vár visszavívásában. Az egyes megyék részvételének aránya azonban még 1686-ban sem volt egyöntetű. Már javában folyt a vár ostroma — amelynek részleteiről lelkesen tudósít bennünket önéletírásában Ottlyk György, a felvidéki hadrakelt nemesek egyike —, amikor augusztus közepén Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlése — katonák helyett — a lotharingiai herceg táborába küldte Rádai Gáspár alispánt és Gyürki István jegyzőt, hogy a keresztény sereget a vármegye együttérzéséről biztosítsák, nekik sikert kívánjanak és hálájukat fejezzék ki.

12 A magyarországi török uralmat felszámoló katonaság többsége a császári hadseregben szolgált, amely évente átlag 50—55.000 főből állt. Ennek a haderőnek nemcsak a megszervezése, mozgásának összehangolása, hanem élei;nézése is óriási feladatot rótt a Habsburg katonai vezetésre. A hadjáratok idején, tavasztól őszig általában raktárakból látták el a csapatokat. A katonák 3 napra elegendő élelmet vittek magukkal, amit a magazinokból utánszállítással pótoltak. A hadjárat befejezésekor megváltozott a helyzet. A hadvezetés a csapatok java részét egész télen az országban tartotta, hogy tavasszal — jóval a török sereg megérkezése előtt — megkezdhesse a felkészülést az ellenség fogadására. Egyebek mellett ezért tudott katonailag a török fölé kerekedni. Az állandó hadsereg tehát a téli beszállásolás (kvártély) révén itt volt az országban, de anélkül, hogy annak feltételeit biztosították volna. Laktanyákat akkor még nem építet126