Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Praznovszky Mihály: Teleki László és a vármegyék 1861-ben

Másnap, december 15-én fogadták a kinevezett főispánt, ahogyan írták: „a hideg is kimért viselet, melyet a közönség a főispán iránt tanúsított, feltűnt s csak akkor kezdett némileg melegebbé változni, midőn önmaga a szentesített törvényekhezi ragaszkodását kijelenté."

13 Ekkor határoztak a közgyűlés összehívásáról, amelynek időpontját január 7-ére tűzték ki. Az „Ősgyűlésen" megfogalmazták a megye álláspontját képező feliratot, amelyet ugyancsak báró Vay Miklósnak címeztek s megküldték minden megyének is. Ebben úgy vélik, hogy az Októberi Diploma megjelenése már jelez valamiféle lehetőséget az alkotmányos élet újraindítására, de ez még korántsem jelenti a törvényesség helyreállítását. Részletesen felsorolják mindazon sérelmeket, amelyek az abszolutizmus 12 éve alatt a megyét bántották: udvari kancelláriát és helytartótanácsot állítottak fel, újoncokat és adót szedtek az országgyűlés beleegyezése nélkül, a megyében mindenféle „ismeretlen" hivatalokat állítottak fel, az igazságszolgáltatás idegen kezekben van, Erdély, Horvátország, a határőrvidék, a Muraköz még mindig nem tartozik a hazához, „az irodalom fölött... még most is az önkény határoz s nem a sajtótörvény"; még mindig sokan élnek emigrációban, sínylődnek börtönökben. Mindezek megszüntetését várják Vay „elismert s több ízben bebizonyított hazafiúságától", valamint az országgyűlés Pesten történő összehívásától és az ottani vitáktól. Nógrád megye egyértelműen leszögezte, hogy „a jogilag most is fennálló 1848-iki törvényekhez minden tekintetben ragaszkodnak". Ennek szellemében teljes mértékben elfogadják a Komárom megyei nyolc pontban megfogalmazott követeléseket, amelyeket már részleteiben ismertettünk korábban, hiszen ezek forrása a Pest megyei végzés volt, amelyet minden megye a maga módján és bátorságával bővítgetett újabb követelésekkel. Nógrád megyében — éppen Madách Imre javaslatára — az az új gondolat, hogy ,,a sajtószabadságot és a szabadelvű alkotmányt a társországok számára is követelték."

14 Ezen a közgyűlésen választották meg a megyei bizottmányt is. A mintegy 1200 tagú testületben ott volt a teljes 1848-as bizottmány is, és gyakorlatilag a megye számbavehető politizáló nemessége, illetve néhány polgári származású férfi is, elsősorban a megyei iparvállalatok tulajdonosai, képviselői. A bizottmányi választás igazi szenzációja az volt, ahogy beválasztották az emigráció csaknem teljes vezetőségét, illetve a legjelesebb itthon élő magyar politikusokat, így, ahogyan a korabeli lapok írták „dörgő éljenek közepette" került be a bizottmányba Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Klauzál Gábor, Eötvös József, Kmety György, Türr István, Vetter János, Klapka György, Pulszky Ferenc, Beniczky Lajos, Horváth Mihály, Teleki László. Tiszteletbeli főjegyzőnek pedig Arany Jánost és Lisznyay Kálmánt választották. A lelkesült hangulatban elhangzott olyan javaslat is, hogy legyen tagja a választmánynak minden volt megyei 48-as honvédtiszt. Ezt már a csendes szavú Fráter Pál sem hagyhatta szó nélkül s javaslatára: „az egész forradalmi regimentet csakugyan nem vehetjük be", az indítványt elvetették.

15 Kétségtelen tény, hogy ez utóbbi eseményre nemcsak Nógrád tanácstermében került sor, hanem szinte minden megyében és városban. Krassó megyében az állandó bizottmány tiszteletbeli tagja lett az előbb említetteken kívül Kemény Zsigmond, Mocsáry Lajos, Lukács Móricz és Falk Mihály is. Szabolcs megye választmányába bekerült hg Eszterházy Pál, Vukovits Sebő, Duschek Ferenc, Bartakovits Béla, Szcitovszky János és természetesen a már említettek. Máramaros megye választmányában pedig négy Teleki nevével is találkozunk, hiszen Teleki László mellett Domonkos, Gyula és Sándor is tag lett. Szeged városában a január 10—11-i választás során ugyenezek a személyek kaptak bizalmat, azaz lettek tiszteletbeli városi képviselők.

16 De máshol is így történt. Elsősorban természetesen a megyebeli emigráns politikusokat választották meg. Igy Sáros megyében Pulszky Ferencet, Zemplén megyében Kossuth Lajost, Pest megyében Teleki Lászlót („majd egy óra negyedig tartó dörgő éljen" fogadta a jelölést), Baranyában Perczel Mórt és Perczel Miklóst.

17 121