Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Praznovszky Mihály: Teleki László és a vármegyék 1861-ben

Természetesen Teleki László neve és személye nemcsak ekkor hangzott el a közgyűléseken. Elfogatása után szinte mindenhol említik. Kezdetben csak jegyzőkönyvi tiltakozás volt az ügyből, majd kezdik megfogalmazni a sérelem ellen felszólaló leveleiket is. Pest megyében január 7-én „a szász kormány eljárása gróf Teleki László irányában jegyzőkönyvileg rovatott meg." Zemplén megye is határozatot hozott erről, ugyanúgy mint Heves és Hont megye is.

18 Az uralkodó nem minden aggodalom nélkül figyelte a magyarországi eseményeket. A nemzeti felbuzdulás egyre radikálisabbá váló jelenetei alapján döntött úgy, hogy utolsó figyelmeztetésben részesíti a realizmustól túlságosan elrugaszkodott magyar alattvalóit. Igy adta ki a január 16-i rendeletet, amely csak olaj volt a tűzre.

19 A császári rendelet hangja mindvégig egyértelműen kemény és határozott. Úgy véli, hogy az októberi diplomájában megfogalmazottak egészen más magatartást kivannak a megyéktől, mint ameddig tapasztalt: ,,... béke, kiegyenlítés, és kibékítés, őszinte viszonzást, jó akaratot, s egyenes közremunkálást, tartalékgondolatok s szenvedélyes túlhajtás nélkül igényelnek." Meg volt benne a kellő türelem és engedékenység a „túlcsapások" láttán, mert ezeket a „kor felingerült irányzatának, az indulatok elfojtott kitörésének s a régen nélkülözött köztevékenység felhevülésének" tulajdonította. Most viszont úgy látja, a helyzet egy újabb forradalom felé visz, amelyet még most csírájában el akar fojtani. Részletesen felsorolja ezeket a jelenségeket: a bizottmányokba a birodalom ellenségeit választották, mindenhol adómegtagadásra bujtogatják a népet; fel akarják állítani a nemzetőrséget, a megyék túlzásba viszik az önkormányzati jog gyakorlását. Mindezek alapján négy pontban foglalja össze konkrét követeléseit: az emigráció bizottmányokba választott tagjait ki kell zárni; az adózást megakadályozni nem lehet s az ilyen célú rendeleteket azonnal vissza kell vonni a megyékben; az ideiglenesen működő törvényszékek munkájukat továbbra is folytatják s azokat nem lehet gátolni tevékenységükben; s végül az 1848-as törvények közül, amelyeket az országgyűlés elé visznek, jelenleg még nem lehet egyet sem „tettlegesen foganatosítani". S hogy minden kétséget eloszlasson szavai komolysága felől bejelenti, hogy ahol ezen rendeleteit megszegik, ott a bizottmányi üléseket betiltja, a testületeket feloszlatja, s ha kell ehhez igénybeveszi a katonaság közreműködését is. A legtöbb megyében hatalmas felhördüléssel fogadták a rendeletet. Tiltakoztak, magyarázkodtak, régi sérelmeket emlegettek, néha fenyegetőztek — ki-ki politikai bátorsága szerint, de szinte senki nem maradt szótlan. Csak a Nógrád megyei Levéltárban 30 megyei tiltakozó felirat szövege található és 10 városé.

20 A különbözőségek ellenére egy valamiben közös valamennyi tiltakozás: a stílusban. Nem a szakkifejezések biztos használata a lenyűgöző, hanem a retorikai fordulatoknak olyan arzenálja, amelyekkel ritkán éltek és használtak. Szabad György szerint a „retorikai lendületű előadás tartalmas gondolatok hordozója volt, alkalmanként azonban az indulat dagályosságra is vezetett".

21 Ez utóbbira igazoló példa Zólyom megye levelének egy érthetetlenségében is lenyűgöző mondata „az új hajnaltól megaranyozott láthatár sötét vészfelhőkbe borult ismét, s az alkotmányosság hamupelyheitől körülíengve, óriási phőnix-ként emelkedik az önkény baljóslatú réme!"

22 Érdekes és változatos — mondhatjuk színes — a császári rendelet fogadását megörökítő bevezető gondolatok sora. Nem lehet tudni most már, hogy a stílusosan megfogalmazott szóvirágok csak szónoki fordulatok vagy éppen a valódi meglepetés nyelvi leleményei. Mert ha ez utóbbi, akkor még inkább el kell gondolkodnunk a megyei bizottmányok realitásérzékén. „Mély megilletődéssel és keserű fájdalommal; fájdalmas megilletődéssel, de az nem a félelemnek, hanem a váratlan csalódásnak megilletődése volt; január 16-i leirat hideg lehellete; mint villám a felhőtlen tiszta égből" szakadt rájuk a rendelet. 122