Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Spira György: A honti álorcásdi
Valószínű azonban, hogy mire ez a levél május 4-én Hont megye következő közgyűlése elé került, addigra az itteni konzervatívok már nem is nagyon bánták, hogy választottjuktól elutasító feleletet kaptak. Hiszen amikor Teleki főispáni kinevezését kezdeményezték, akkor őt még a Batthyány-kormány legfőbb támogatói közé sorolták. Mostanra viszont, ha egyéb forrásból nem, hát magából az április 19-i levélből is megtudhatták, hogy Teleki valójában már egyáltalán nem tekinthető a kormánypolitika fenntartások nélküli hívének. (Ha pedig — ami nem teljesen kizárt — a sajtóból 22 vagy máshonnan ismerték már Telekinek a pesti Radikal Kör nevében a kormányhoz intézett április 30-i petícióját is, amely azt követelte, hogy a minisztérium többé ne csupán fenyegesse a bécsi udvart önálló magyar fegyveres erők létrehozásával, hanem ténylegesen is és haladéktalanul kezdje meg egy „országos toborzás útján önkénytesekből" szervezendő nagylétszámú hadsereg kiépítését: 23 akkor ebből szintén csak azt a következtetést vonhatták le, hogy Teleki meghasonlott a kormánnyal. 24 ) Márpedig ők nem olyan embert vágytak látni a főispáni székben, akire a jelenleg hatalmon lévő kormányférfiak — ha más okból is: nem jobb-, hanem baloldalisága miatt - ugyanúgy gyanakodva fognak nézni, akár rájuk magukra, hanem éppen hogy olyan személyt, aki maradéktalanul élvezi a kormány bizalmát s ebből a bizalomból valamennyit rájuk is át tud majd sugározni. A május 4-i közgyűlésen tehát a Teleki levelében foglaltakat minden további nélkül tudomásul vették s egyáltalán nem panaszolták föl a válasz elutasító voltát. Igaz, az elutasítás keltette örömüknek sem adtak hangot; csakhogy ezt bajosan is tehették volna, miután előzőleg oly magasztalólag nyilatkoztak Teleki „hazafiságos egyéniségéiről. S ugyanezen okból most arra sem gondolhattak, hogy netalán közvetlen bírálattal illessék a Teleki-levélnek azokat a paszszusait, amelyek nyíltan feltárták, hogy a levél írója a jövőben a kormányétól eltérő úton szándékozik járni; habár a megye konzervatív vezérférfiai ez alkalommal is okvetlenül jelezni akarták, hogy a kormány rájuk — Telekivel ellentétben — ezután is bizton építhet. De hát a Teleki álláspontjával történő nyílt szembehelyezkedést ez sem követelte meg parancsolólag. S ezt tökéletesen megértette Maithényi alispán is. Mikor tehát rá került a szólás sora, roppant egyszerű megoldást választott: anélkül, hogy akár egyetlen hanggal is utalt volna arra, milyen utat tűzött maga elé Teleki, a legteljesebb határozottsággal értésükre adta az egybegyűlteknek, hogy a megye tisztviselői mindenesetre más utat választanak, amennyiben „Hont tisztikara a felelős ministeriumhoz csatlakozik, annak támasza, istápja lesz". Majd, miután a megyegyűlés eloszlott, erről a nyilatkozatról lóhalálában tájékoztatta a kormány illetékes tagját, Szemere Bertalan belügyminisztert is 25 abban a nyilvánvaló reményben, hogy a szép szavak hatással is lesznek azokra, akiknek szánvák. Hanem Szemerét és kollegáit különösebben persze ezek az ő edzett fülükben üresen pufogó frázisok sem hatották meg. Amire azonban Maithényi és gárdája áhítozott, azt Batthyányék végeredményben ennek ellenére is megtették, mikor most olyan döntést hoztak, hogy Hont vármegye főispánja a hajdan „a Martinovics-féle dolgokba elegyedett" 26 Géczy György unokaöccse, a Zólyom megye országgyűlési követeként már a harmincas évek elején feltűnt Géczy Péter legyen. 27 Hiszen ő, bár ismertség és tekintély dolgában nem vetekedhetett Telekivel, szintén mint az ellenzék régi harcosa szerzett nevet s, mivel április végén kapott már egy másik, sokkal fontosabb — az alsómagyarországi bányakerületbe szóló kormánybiztosi — megbízatást 28 is, a Hont megyei tisztikart szintén vajmi ritkán bosszanthatta Ipolyságon történő személyes megjelenésével. 29 Hont megye rendjeinek tehát jó okuk volt arra, hogy május 24-i gyűlésükből, amelyen Géczyt ünnepélyesen beiktatták főispáni székébe, ismét köszönő levéllel forduljanak Batthyányhoz. S mivel közben, május derekán a forradalom táborának baloldala — s azon belül Teleki is — újabb és minden korábbinál szenvedélyesebb támadást intézett a kormánypolitika ellen,"* 0 a 96
