Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Spira György: A honti álorcásdi

levélírás arra is kiváló alkalmat szolgáltatott a honti uraknak, hogy még egyszer kinyilvánítsák a kormánypolitika iránti állítólagos hűségüket s még egyszer elhatárolják magukat azoktól, akik — mint oly magasztos költőiséggel (s persze megint a Telekire történő egyenes utalás mellőzésével) megfogalmazták — „feledve vagy át nem látva az idő viharzó hullámainak veszélyét, ezredéves hajónkat — a mi kedves hazánkat — maga a vész közepette gyökerestül átalakítani óhajtanák a nélkül, hogy az előbb a legközelebb eső partot érve, csak kissé is megerősbíttethetnék, mielőtt a végkép elmerülésel fenyegető idő tengerére bocsájtatnék".

31 Ennek a szívhez szóló irománynak a postázása után pedig Maithényi és társai nyilván már akár mérget is mertek volna venni arra, hogy a forradalmi kormányzat többé végleg nem fogja háborgatni őket megyéjük ügyeinek tetszésük szerinti intézésében. S ebben a várakozásukban nem is csalatkoztak — egészen decemberig. Az év utolsó hónapjában viszont, mikor Windisch-Grätz herceg csapatai hadra keltek a magyar forradalom ellen, Kossuth (aki időközben a Batthyány-kormány örökébe lépett honvédelmi bizottmány elnökeként a forradalmi kormányzat feje lett) egyszer csak arról értesült, hogy Maithényiék egy titkos kupaktanácson jóelőre elhatározták a megyéjük felé még éppen csak megindult ellenség előtti majdani készséges meghódolást; s erre egy liberális Nógrád megyei országgyűlési képviselő, Repetzky Ferenc személyében azonnal kormánybiztost menesztett Hontba az ügy kivizsgálására.

32 Maithényiéknak azonban nehézségeket végül ez sem okozott, mivel árulásukra Repetzkynek persze nem sikerült tárgyi bizonyítékokat találnia.

33 Hont megye konzervatív tisztviselői tehát ezt követően is zavartalanul megmaradhattak hivatalhelyükön, mígnem januárban végre valóban a császáriak kezére került megyéjük s így végre levethették a tíz hónapja magukra erőszakolt álarcokat, hogy a továbbiakban kevés kivétellel

34 immár az ellenforradalom nyílt kiszolgálóiként (s ismét — az ezúttal Hont császári biztosává megtett — Luka Sándor vezérletével) folytassák honboldogító tevékenységüket.

35 Amivel azután a forradalom liberális vezetői számára nagyszerű lehetőséget teremtettek ahhoz, hogy — ha kedvük tartja — fontolóra vegyék, vajon érdemes volt-e hatalomra jutásuk óta oly kíméletes bánásmódban részesíteniök konzervatív osztályostársaikat... 97