Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Somorjay Sélysette: A sziráki Roth-Teleki kastély és falképei
A hat kép a terem északi, déli és nyugati falán látható. A keleti falat (az ablakbélleteket és abiakközöket) ornamentális festés, váza és virágfüzér díszíti. A déli fal ablak felőli végétől kiindulva a jelenetek sorrendje a következő: Cyparissus átváltozása, Arachne és Pallas Athene, Hermes Lyceus ligete fölött, Progne és Philomena bosszúja, Apollo és Coronis, Venus és Adonis. A képek egy 17. századi német mester, Johann Wilhelm Baum 7 metszetsorozata alapján készültek. A 151 Ovidius illusztráció 1641-ben jelent meg Bécsben, s az itáliai iskolázottságú J. W. Baum egyik legjelentősebb alkotása. Népszerűségét mutatja, hogy az első kiadást a 17. és 18. század folyamán több másik követte. A sziráki festő talán Jeremiás Wolf 1709-esaugsburgi kiadását használta, mely ajánlása szerint a festők, rézmetszők, aranyművesek és szobrászok munkájának megkönnyítésére német tartalmi összefoglalót is közöl. J. W. Baum a 17. század harmincas éveiben Rómában dolgozott. Az Ovidius illusztrációk építészeti részletei ezeknek az éveknek a benyomásait közvetítik. A római építészeti háttér előtt játszódó, sokszor határozottan színpadias jelenetek pedig azt mutatják, hogy Baum is jól ismerte a korszak nagy hatású rézmetszőjének, Stefano della Bellának munkáit. A sziráki festő a legapróbb részletekig menő hűséggel követte Baum metszeteit. Csak ott változtatott, ahol a metszetek fekvő formátuma és az egyébként is eltérő falfelületek közötti különbség ezt elkerülhetetlenné teszi. Ez azonban szerencsés kényszerűségnek mondható, mert a változtatás kivétel nélkül a kompozíció javát szolgálja. Ennek legszembeötlőbb példája a Cyparissus átváltozását ábrázoló jelenet. A metszetet itt egy kivételesen keskeny falmezőre kellett átkomponálni és ezt nem lehetett egy olyan kivágással megoldani, mint a szemközti falon, a Venus és Adonis jelenet esetében, mert a metszeten itt nem volt elhagyható részlet. A feladatot a figurák átrendezésével kellett megoldani. A végeredmény az eredetinél összefogottabb, kiegyensúlyozottabb és értelmesebb kompozíció. Az értékes, szép részletek maradéktalan transzponálása és a jó kompozíciós készség a Szirákon dolgozó festő hozzáértésére vallanak. A következőkben a megfelelő Ovidiusi helyeket megadva ismertetjük az egyes jeleneteket. Az idézeteket Devecseri Gábor fordításában közöljük. A fák gyülekezése, Cyparissus (Ovidius Átváltozások X. 86—113.) A büntetés vagy megváltás gyanánt fává változó emberalak gyakran visszatérő motívum az Átváltozásokban. Cyparissus maga kívánta sorsát. Véletlenül megölte kedves szarvasát, s keserű bánatában csak egy vágya volt, hogy immár egész életében gyászolhasson. Apollo, aki forrón szerette az ifjút nehéz szívvel bár, de teljesítette kérését és ciprusfává változtatta. Arachne (VI. 1—145) Pallas Athene fülébe jutott — meséli Ovidius — hogy egy szegény maehoiai lány, Arachne nemcsak messzeföldön híres gyapjúszövő mesterségéről, hanem a maga művészetét kevélyen az Istennőénél is többre tartja. Athene előbb jobb belátásra akarja bírni a hencegőt, de amikor az makacsul kitart versenykihívása mellett és bűnét még azzal is tetézi, hogy Jupiter számtalan szerelmi kalandját szövi meg versenydarabján, Athene haragra lobban. Arachne elkeseredésében fölakasztja magát. Ekkor az Istennő mégis megszánja és pókká változtatja. Ezt a momentumot ábrázolja a sziráki falkép. Battus. Az Irigység (Ovidius: II. 676-832) „Innen a Pálcavivő két szárnyán szállt föl a légbe, A Munychiára tekintett föntről és a Minerva kedvelt Tájékára, Lyceus dús ligetére. Ott e napon hajadon lányok, szép szűzi szokásként, épp vitték fejükön Pallas várába a titkos szent jeleket lombokkal koszorúzott díszkosarakban. Látja a fennrepülő isten hazatérni a szűz rajt, s nem száll már egyenest, de fölöttük körbe keringet." 159
