Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Györe Pál: Egy kéziratos forrás Teleki László és Abony kapcsolatáról
Györe Pál EGY KÉZIRATOS FORRÁS TELEKI LÁSZLÓ ÉS ABONY KAPCSOLATÁRÓL Köszönettel vettük a meghívást és örömmel jöttünk Teleki László egykori választókerületéből, a mi alföldi vidékünkről, — Abonyból — ide a nógrádi hegyek lankái közé zárt szép kis községre: Szirákra, a politikus-író születésének 175, évfordulóját köszönteni. Nógrád megye szülötte volt Abonyi Lajos azaz Márton Ferenc, Kisterenyén, a Kendergáti majorban született 1833-ban. Néhány évesen került Abonyba és írói nevéül később ezt választotta. Ott él és ott halt meg Abonyban. Abony mezőváros, már mint befutott írót, Abonyi Lajost kérte fel a város történetének megírására. Az ő csaknem 600 oldalt kitevő, máig egyetlen példányban őrzött kézírásos munkájából értesülhet az utókor a korabeli eseményekről. „A város 1861. március 19-én vette ismét a megye központi választmánya által a 11 éves elnyomatás korszaka után, az alkotmányos országgyűlésnek az 1848-ki törvények alapján összehívását. A városi közgyűlés azonnal küldöttséget menesztett régi, 1848-ki szeretett képviselőjének, az emigrációból ő felsége kegyelme által hazatérhetett nagy hazafi Gróf Teleky László üdvözlésére és meghívására. Antos János, Karácsony István, Szily István, Moravszky János adminisztrátor-plébános, Kozicz Sándor, Márton László, Kostyán Imre, Kecskeméthy István, Márton Sámuel, Márton Lajos, Szily Barnabás, Gulyás Ferenc városbírája, Enczinger Antal, Vida János, Gáspár Mihály, Beviz Ferenc, Gönczöl János, Juhász Mihály, Szikszay Gábor, Fekecs Ferenc, B. Szabó István, Bata Ferenc, Király István, Szabó András, Komáromy János, Szabolcsi Ferenc, Hints József, Majerszki Imre, Zelei Antal oly módon küldőinek, hogy nemzetiszín zászlók alatt a vasúti pályaháznál fogadják és Antos János tartsa az üdvözlő beszédet, díszes bandérium állíttassák Kormuth Gusztáv és Mórócz Kálmán vezetése alatt legalább is 50 főből álló. Az utcák fölsöpressenek, a vasúttól be a városig a házak nemzetiszín zászlókkal díszíttessenek. — A városházatéren egy két öles magasságú, nemzetiszínekkel bevont szószék emeltessék. Valóban a legnagyobb öröm érte a várost március 26-án, midőn a kínos külföldi száműzetésből hazatért, 1848-dik évi imádásáig szeretett képviselője Gróf Teleky László megérkezett a városba. Ifjak, öregek sírtak örömükben, az asszonyok, gyermekek, sőt férfiak is leborulva valódi fanatizmussal csókolták kezét, ruháját s maga a bálványozott férfiú is a tolongó néptömegektől csak nehezen szabadulva, a városháza végén felállított szószékébe menve, alig bírta, — ideges, reszkető megindulása miatt, — a beszédét elmondani. — Nemcsak könnyezett — de sírt. Midőn szállására a nagy honleány B. Radák Istvánné és köztiszteletben álló veje, Antos János, volt honvéd alezredes házához ment, úgyszólván az egész város, — mintegy 6—8000 ember, tódult utána. — A nép valóban a megérkező megváltónak tekintette. — Csak urunk Jézus Krisztust fogadhatták úgy a szabadságért hevülő jeruzsálemiek virágvasárnapi útjakor. Este hangversenyt adtak üdvözlésére a 74 inteligens taggal bíró Cassinóban, melyben már rég hallott hazafias dalokat, szózatot, hymnust, Rákóczy-indulót, dalolta a jól betanított dalárda és Dalmady Győző ifjú fővárosi költőtől ugyan ezidőben a megye másik aljegyzője szavalta el legszebb hazafias költeményeit. — Ezt a nagy fáklyás menet követte, melynek sora a templomtól egész az Antos házig nyúlt. Még késő éjjel is tartott a búcsújárás az Antos házig. Számtalanszor ki kellett jönni a szobából, hogy láthassák, akik még nem látták. Még Kossuthot sem fogadták volna ily nagy lelkesedéssel, ha ő tért volna nekik haza, mert Teleky irányában az 1848-ki személyes összeköttetés és látás, kifejtett választói buzgalom ragaszkodása is hevítette a kebleket. 154
